Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái: a szegénység és bűnözés tere Budapesten a 19–20. század fordulóján
Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái 219 szőnyegekkel borították a földjét és aranykupából is itták a pezsgőt — megfelelő hölgytársaságban.”57 Pest talán leginkább „fertőzött” területe a Keleti pályaudvar közvetlen közelében található Százház és a közelében található, a pesti nyelvben „Csikágónak” nevezett városrész. A Százház, ez az „amerikai méretek szerint szinte mohó gyorsasággal létesült hatalmas épületcsoport” telekspekuláció eredményeként épült, s a 20. század elejére a közelben létrejött „Csikágó” (a Csömöri [ma: Thököly] út - Damjanich utca - Rottenbiller utca - Aréna [ma: Dózsa György] út által határolt terület) vált a nagyvárosi bűnök szimbólumává és a kétes egzisztenciák otthonává.58 Kevés olyan, a budapesti szegénységet és bűnözést bemutató korabeli riportot lehet találni, amelyik ne említené a város ezen pontját. Tábori szinte mindegyik írásában megjelenik a hatalmas bérkaszárnya, de Balla Jenő is bejárja egy 1908-as „irgalmassági razzia” során a Bem utcát. 1910-ben a Népszava is közöl egy rövidebb írást a Százházról és rosszhírű környékéről. Az itt lakókat a „nyomor neveltjeinek” nevezi a cikk ismeretlen írója, „akiket a dicső társadalmi rend letérített az erény útjáról és a bűn szolgálatába állított.”59 60 Három évvel később az Érdekes Újság egy ennél jóval hosszabb, fényképekkel is ellátott riportot közölt Budapest „legtipikusabb nyomortanyájáról”/’" Kovács Lydia riportja romantikus képpel indítja a „régi apacsfészekről” szóló beszámolót: az épületet már egyszerű kisemberek lakják, s a pesti jasszok inkább csak a „tradíció kedvéért” ragaszkodnak ehhez a tanyához.61 A jasszfiúk egykori bandavezére - „Link Japán”, akit a gyerekek „huslevescsont” néven tisztelnek — is megszelídült, s beszüntette „éjféli cserkészkedéseit”. De azért nem veszélytelen e környék, a jasszok új generációja fenyegeti a környékbeliek és a véletlenül idetévedők biztonságát. Ráadásul a Százház társadalma összetartó, az átjárókkal, a tetőn található számos kimászóval ellátott bérházak lakói segítenek a gonosztevőknek elmenekülni a „zsaru” üldözése elől.62 „Nappal inkább undorító a környék, mint veszedelmes.” — folytatja Kovács a riportot. Kicsi, bűzös lakófulkék, vizes falú pinceodúk, a falakról lehullott vakolatok, lakbéruzsora jellemzik a házakat. A környék az „igazi nyomor” hazája, ahogy Kovács fogalmaz: „A Százház- és Bem-utcákban megtaláljuk a kisember tragédiáját s az a nyomor, mely itt elénk tárul, egy cseppet sem artisztikus, egy cseppet sem pittoreszk látványosság!”63 A szegénység és bűnözés jelenségeit vizsgáló szociális riportok közül talán Balla Jenő 1909-ben megjelent Bűn és nyomor című munkája alapján lehet legjobban követni azt a folyamatot, ahogy az ínség és kriminalitás tere lassan kirajzolódik a középosztály mentális térképén. A könyv előszavát Krecsányi Kálmán, a fővárosi rendőrség 57 Tábori 1911. 698. p. 58 Tábori 1905. 3039. p.; Tábori-Székely 1908. 5. p. 59 A Százház és környéke. Népszava, 1910. 300. sz. december 18. 11. p. 60 Apacsoknak a párizsi alvilági figurákat nevezték. A pesti sajtó sokszor használta ezt a kifejezést a budapesti gonosztevőkre a szintén gyakran használt jász vagy jassz szavak mellett. 61 Kovács Lydia: A régi apacsfészek. Pest nyomortanyái. Érdekes Újság, 1913. 7. sz. 16. p. 62 Uo. A cikkhez tartozó fényképek egyik éppen egy ilyen, háztetőn található kimászót örökít meg. 63 Uo.
