Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái: a szegénység és bűnözés tere Budapesten a 19–20. század fordulóján
Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái 213 szerez. Ennek egyik tipikus példája Balla Jenő később elemezendő riportkönyve, amely részletesen leírja egy-egy razzia útvonalát. A megfigyelés során a riporter minden érzékét mozgósítja. A szagok kiemelt szerepet kapnak egy-egy bérkaszámya vagy pincelakás leírásakor. A látottak térbeli elhelyezése szorosan összekapcsolódik a szaglással és a moralitás kérdésével: ahol a szegények laknak, ott található a kosz, a bűz, a romlottság és a bűn.32 33 Mindez gyakran párosul a biológiából, az orvostudománytól kölcsönzött jelzők használatával. A riporter a nyomor és bűn „fészkeit” kutatja fel, az ínség pedig sokszor ragályként, leküzdhetetlen betegségként jelenik meg a leírásokban.3j Az érzékek közül egyértelműen a látásé a domináns szerep; a szociális riport egyik legfontosabb jellemzője a vizuális források intenzív használata. Már a 19. század első felében is komoly szerepet szántak a képi ábrázolásoknak: Dickens müveit például George Cruikshank látta el illusztrációival, de Henry Mayhew írásait is metszetek kísérték. Már ekkor látszott, hogy az illusztrációk nem csupán díszítő elemei a szövegnek, hanem szinte elengedhetetlenek az olvasott információ megértéséhez. A fotó széles körben való elterjedésével és még inkább a fényképezés technikai fejlődésével, a villanófény és az egyre kisebb méretű kamerák megjelenésével párhuzamosan a század második felétől a fénykép veszi át a metszetek helyét. A szociofotó úttörőjének tekintett Jacob Riis az 1880-as években előbb más amatőr fotósokkal járta New York bérkaszárnyáit, majd maga is elkezdett fotózni.34 Riist követően szinte mindegyik szociális riport élt a fénykép adta lehetőségekkel.’5 Nem volt ez másképp Budapest esetében sem. Leggyakrabban Tábori Kornél látta el fotografíkus illusztrációkkal munkáit. A Vasárnapi Újságban, az Új Időkben vagy a Tolnai Világlapjában megjelent riportjait szinte kivétel nélkül fotókkal illusztrálta.36 A fotografíkus megjelenítés jelentőségének hátterében a fénykép (szó szerinti) objektivitásába vetett hit áll: a fényképezőmasina csalhatatlan, csakis a valóságot képes ábrázolni. A mai szemlélő számára azonban rögtön feltűnik, amikor az objektív be akarja csapni. Tábori riportjaiban több olyan fotót is találni, amelyeken jól látszik a jelenet beállítottsága. így például a Szántó I. Bélával közösen írt Nyomor és bűn a gyermekvilágban című könyvben látható egy fotó, amelyen a fotós „véletlenül” lencsevégre kapta, amint egy gyermekekből álló betörőbanda épp átmászik egy kerítésen. Több sajtótermékben is megjelent az a fotó, amelyen a rendőr által elfogott fiatalkorú 32 Lindner 2004. 20. p. 33 Például Tábori 1910. 3040. p. 34 Azt, hogy a zárt terekben történő fotózás nem éppen veszélytelen vállalkozás, maga Riis is megörökíti munkájában: egy vakok által lakott házban fényképezve a villanófénnyel kis híján felgyújtotta az egész házat. RIIS 1996. 80-81. p. 35 Ez alól éppen a német nyelvű szociális riport megteremtőjének tekintett Max Winter a kivétel, aki a megfigyeltek között való elvegyülés érdekében lemondott a fényképek készítéséről. 36 Bár Albertini Béla szerint maga Tábori készítette e fotók egy részét, mégis Tomsics Emőkével kell egyetértenünk, aki szerint Tábori (akiről annyit tudunk, hogy maga is fényképezett) inkább hivatásos fotóriporterek munkáit, valamint rendőrségi fotókat használt illusztrációként. ALBERTINI 1997. 27. p.; Tomsics 2006.46. p.
