Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái: a szegénység és bűnözés tere Budapesten a 19–20. század fordulóján
Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái 211 célja nem csupán az volt, hogy az olvasó-néző rácsodálkozzon a nyomor fenyegető világára: a képekhez csatlakozó szövegek az állam és a társadalom együttes mozgósítását igyekeztek elérni a nagyközönség felvilágosításával.25 Tábori szociális riporteri tevékenysége nem ért véget az első világháború kitörésével. 1920-ban - saját állítása szerint Huszár Károly miniszterelnök felkérésére - az antantmissziók, valamint több vöröskeresztes bizottság tagjait is elkísérte különböző budapesti „nyomorrazziákra”.26 Ennek nyomán született meg a több nyelven is kiadott Egy halálraítélt ország borzalmaiból című munkája, amelyben már egyértelműen a fotók dominálnak a szöveggel szemben. Ezzel azonban nagyjából le is záródik a szociális riport „hőskora”, a két világháború között már a tudományos igényű szociográfia veszi át szerepét. (Csakhogy ekkor már nem a „bűnös városban” zajlik a terepmunka, a falukutatás kerül előtérbe.) Mindenesetre a századfordulón megjelenő modern városi riportban a tudományos társadalomkutatás módszertanának számos eleme megtalálható már. A szociális riport anatómiája Mint említettük, a szociális riport szerzője a nagyváros egzotikus világában terepmunkát végző etnográfusként, felfedezőként is felfogható - Henry Mayhew magát például a „szegények felfedezetlen országába utazónak”27 nevezte. Egy ilyen utazás komoly előkészületeket igényel. Ennek megfelelően a szociális riportnak legalább olyan szükséges része a riportra való felkészülés, a „terepmunka” helyszínére történő kiutazás leírása, mint maga a riport. Az előkészületek terjedelmes leírása szinte mindig elengedhetetlen a téma felvezetéséhez és a kellő feszültség megteremtéséhez. Az előkészületek, a koldusszerepre történő ráhangolódás leírása Révész és Molnár riportjában is fontos szerepet kap. A riport hősei - mint ahogy szinte minden szociális riportnak, ennek is maguk a riporterek, nem pedig a megfigyelendő koldusok a főszereplői - a Népszínházból kapnak ruhát, s a színház két fodrásza segíti őket az álca tökéletesítésében. A beöltözés a riport bevezetője szerint tökéletesen sikerül: „Két munkatársunk rövid egy óra alatt egészen átváltozott koldussá. A kisértetek órájában két megtört, szánalmas alak lépett ki a redakció egyik külön szobájából, senki sem ismerte volna meg bennük munkatársainkat.”28 A nagyváros mélységeibe leereszkedő korai etnográfusok igyekeztek tehát ruházatukban is hasonulni a megfigyeltekhez; az álruhába öltözés, az időleges identitásváltás a „résztvevő megfigyelés” fontos elemévé vált. Már az 1860-as években voltak 25 A Székely és Tábori vetítését bemutató Vasárnapi C/ság-cikk például így harangozza be az először 1911. november 7-én bemutatott előadást: „Nem szimpla látványosság kerekedik az eféléből, hanem tán szocziális jelentőségű inicziatíva is, a mely fölrázhatja egy kicsit a társadalom lelkiismeretét.” Razzia-képek. Vasárnapi Újság, 1911. november 12. 46. sz. 926-927. p. 26 Tábori Kornél gépiratos önéletrajza, Tábori Kornél hagyaték, OSZK Kézirattár, Fond 160/76. 27 HlMMELFARB 1985. 332. p. 28 Függetlenség, 1897. április 18. 108. sz. 3. p.
