Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Novák Veronika: A térhasználat kutatása – módszerek és lehetőségek
20 Tanulmányok művesek számára a szomszédságok, informális városnegyedek jelentették a városi tér alapegységét; a városi földesurak, nemesek szemében ezt a háztömbök (insula) alkották, a helymeghatározásnál pedig az egyes háztömbök saját nevét adták meg: ez a tömbben élő legelőkelőbb család neve volt. A városi közjegyzők viszont az utcaneveket használták az egyes házak elhelyezkedésének megadásánál. A rivalizáló térfelosztási rendszerek közül, amelyek jól mutatják használóik sajátos térbeli tapasztalatait, értékeit (szomszédság, legelőkelőbb lakos), végül a város terének egységesítése, a helyi érdekek visszaszorítása felé mutató utca-alapú rendszer győzedelmeskedett, amely kapcsolódik a városi tér kora újkorban megfigyelhető homogenizálásához, standardi- zálásához.29 Különösen izgalmas, amikor egy konkrét városi helyszín identitását, a hozzá kötődő gyakorlatokat, képzeteket vizsgálja a szerző: a rendkívül közeli nézőpont lehetővé teszi a tér és az azt használó társadalmi csoportok, az abban kibontakozó rítusok és az ezek kapcsán kialakuló reprezentációk összetett elemzését. Kiderül, hogyan kapcsolódik össze a nyilvános írnokok mestersége az Aprószentek temetőjének csontkamráival, illetve hogyan követhették egymást békés együttélésben a párizsi Grève téren kivégzések, ünnepségek, sztrájkok, és mindez hogyan hatott a térrel kapcsolatos képzetekre.30 A városi épületek a jogi szemléletmód mellett megközelíthetőek anyagi valóságuk, belső szerkezetük, a megtervezésüket és használatukat irányító hatalmi stratégiák szempontjából is. Rendkívül sokat elárul a helyi hatalom gyakorlásának földhözragadt, mindennap megtapasztalható arcáról, ha figyelembe vesszük, hogyan, hol, milyen meglévő térbeli keretek közé épültek fel a magisztrátusnak, a céhek vezetésének otthont adó városházak, milyen környezet jelentette a gyűlések, városi ünnepek közösségi terét. A lépcsők, kapuk, árkádok, emeletek, erkélyek, tornyok, a tér körül egymással farkasszemet néző templom, vásárcsarnok, püspöki palota, hercegi torony komoly szerepet játszhattak a városi vezetés reprezentációjában, hatalmának megerősítésében, a korábbi erőviszonyokat (földesurak, egyházi intézmények túlsúlyát) tükröző térszerkezet átalakításában, a közösségi emlékezet hivatkozási pontjainak megteremtésében, a városi ceremóniák gyakorlatának esetleges átformálásában. Mindezek kutatása természetesen az írott források (szabályozások, városi jog, határjárások stb.) mellett a régészeti feltárások eredményein alapul; ez a tematika tehát nagyon gyakran ilyen jellegű munkákban jelenik meg, az egyik elnevezés szerint mint a „hatalom régészete”.31 Különálló kutatási területként jelentkezik a különféle városábrázolások, és a reprezentáció ezek alapján megragadható elemeinek vizsgálata. Ez az irányzat erőteljesen merít a középkori térképek, földrajzi tudás elemzéseiből, igazi terepe azonban a reneszánsz idején megjelenő városkép, várostérkép műfaja lesz. A vizsgálódások rámutatnak, hogy az ekkoriban divatossá váló kozmográfiák és városgyüjtemények mögött jól 29 SMAIL 1999., illetve bővebben SMAIL 2000. 30 Métayer 2000.; Allard 2008. 31 Steane 2001.; Giles 2005.; Laleman 2000.; Burroughs 1999.
