Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Kuzma Dóra: Térhasználat a 16. századi Besztercebányán
Kuzma Dóra: Térhasználat a 16. századi Besztercebányán 177 Egy város külső megjelenésében a városfal különleges szerepet játszott. Kifelé reprezentálta a város zártságát, határait. Hisz a kortársak a falon belüli területet tekintették városnak, mivel az védett, jogilag körülhatárolt, a tanács számára joghatóságot jelentő területet övezett. Aki ezen belül volt, az a territoriális elven alapulva alkalmasint adóalannyá vagy a vásárok idején a vásárpénz megfizetésére kötelezhető személlyé vált.39 A fal különleges szerepe a büntetési nemek alkalmazásában is megnyilvánult, hiszen a város közösségéből kizárt személyeket a faltól meghatározott távolságra zavarhatták el, és akár örökre is kitilthatták a városból, főleg szabálysértési vétségekért, megszégyenítő célzattal - igaz, lehettek komoly jogi és gazdasági következményei is.40 A fal a városi társadalomból kirekesztettek számára is határvonalat jelentett, hiszen a hóhér, akinek munkája - bármilyen szakértelmet kívánt is - és ezzel együtt személye is lenézett és alantas volt, akivel tilos és megbecstelenítő volt érintkezni, szintén a falon kívül lakott.41 A koldusok számára is gátat jelentett a fal, illetve a kapuk. Csak bizonyos napokon léphették át azokat, hogy „mesterségüket” gyakorolják.42 A fal tehát az összes nem kívánatos elemet (pl. haramiákat, koldusokat, bűnözőket, katonákat) kirekesztette, ezáltal a városi polgárság és az idegenek, illetve a városi társadalomból valamely oknál fogva kizártak közötti elválasztó vonalat is jelentette. Egyben védte a várost a járványoktól, és óvta a falon belül élők életét, javait és békéjét. Nem véletlen, hogy éppen a török veszély megjelenése hívta elő újra a falerősítés gondolatát és a városi védművek helyrehozatalának igényét.4’ A társadalomból tehát azért is ki lehetett zárni valakit, ha nem tartotta magát a rendi polgárság normáihoz. A norma megszegőit ezért olyan szimbolikus helyekhez kötött rituáléval kellett nyilvánosan megbüntetni, amely a város társadalmának összes tagját emlékeztette a normaszegőkre váró büntetésre és ezzel együtt magára a normára. Ahogy láthattuk, ez sok esetben a társadalomból való szimbolikus és valóságos kizárással járt. Más esetekben a normaközvetítő helyek szakrális jelentőségűek is voltak. A megszégyenítő büntetések egy része szervesen kapcsolódott az egyházhoz és az egyházi épületekhez. A templom nemcsak a szakrális események helye, hanem a város közösségének szinte legfontosabb színtere is volt, hiszen a város választott vezetőit minden év január elsejének hajnalán itt hirdették ki: a helyszín a választók döntését mintegy isteni sugallatként hagyta jóvá.44 Mindezeken túl az egyház a normák megerősítéseként is funkcionált, hiszen például a házasság előtt teherbe esett lányok csak a templom előtt, szalmakoszorúval a fejükön esküdhettek.45 Súlyosabb esetekben Besztercebányán is kivégzésre került sor, amelynek alkalmával a kivégzendő személy útvonala Isten jóváhagyását és a bűnösök bűnbocsánatát 39 Paulinyi 2005. 373-399. p. 40 JURKOVICH 1922. 681. p. 41 JURKOVICH 1922. 676. p. 42 SaBB pBB BB PP 12. (1570-1571) 1571. február 23. 43 JURKOVICH 1922. 99-102., 670-691. p. 44 KUZMA 2004b. 45 IPOLYI 1874. 670-691. p.; JURKOVICH 1922. 105-112. p.
