Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Novák Veronika: A térhasználat kutatása – módszerek és lehetőségek
16 Tanulmányok mi teret. A tudományterületek nagy áttekintéseiben kapott kiemelkedő helyet,15 és a diszciplínák közti együttműködések egyik próbaköve lett (például a régészet és a történelem között). Számos konferencia szerveződött a tér fogalma köré,16 illetve a más tematikát a központba állító konferenciákon is egyre nagyobb arányban jelenik meg a társadalmi tér problematikája, így például a 2007-es leedsi középkorász konferencia előadásai között feltűnően nagy számban szerepeltek a rituális térhasználatot, a középkori térképeket és városábrázolásokat, a tér elemeinek a múlt felidézésében és az identitás formálásában betöltött szerepét vizsgáló előadások. Az Európai Várostörténeti Társaság 2008-as konferenciáján pedig az egyik szekciót a lefebvre-i térelmélet alkalmazhatóságának szentelték. Az így született kötetek, tematikus folyóiratszámok a konkrét kutatási beszámolók mellett fontos szerepet hagytak az elméletibb jellegű, átfogó, bevezető írásoknak is. Ezek közül kiemelkedik a Journal of Interdisciplinary History tematikus számában Peter Arnade, Martha C. Howell és Walter Simons írása, akik hosszú bevezetésükben gondosan kijelölik az általuk művelni kívánt társadalmi térhasználat-központú várostörténet-írás helyét mind a hagyományos középkori várostörténet-írás és a modern város tereit vizsgáló társadalomtörténeti iskola, mind a posztmodern kulturális földrajz és társadalomtörténeti irányzatok, mind pedig az itáliai reneszánsz városokat radikális fordulat színtereiként bemutató hagyomány között. Elméleti alapként Lefebvre művét jelölik meg, amelynek két központi pillérét emelik ki: az egyik a tér történeti beágyazottsága, „előállítottsága”, a másik pedig a tér többértékűsége. Ez utóbbi különösen nagy hangsúlyt kap: eszerint a tér egyszerre anyagi és elképzelt, illetve a Lefebvre-féle hármas felosztás szerint tárgyszerű, ideologikus és szimbolikus. A szerzők ki is aknázzák a térnek ezt a sokarcúságát, körbetapogatják kölcsönös összefüggéseit: így derül ki, hogy a konkrét földrajzi térben játszódó, jelentéssel bíró rítus hogyan ruház magára a térre is jelentést-ez a szimbolikussá váló tér az, amely azután más ceremóniáknak is hatékonyságot kölcsönözhet, és ezért alkudozások, összecsapások tárgyává válhat. Ez a többértékűség segíthet feloldani, értékes problémává tenni a város valóságos helyzete és a városi törvények, ábrázolások, szokások által megrajzolt városkép közti, a historiográfiában gyakran zavarba ejtőként, szakmai hibaként értelmezett eltérést: az anyagi tér és az elképzelt tér közti feszültség, különbség hatást gyakorol mindkét félre, és a fejlődés fontos tényezőjévé válhat.17 Egy másik elméleti vonal emelkedik ki az utóbbi évtized térrel kapcsolatos francia kutatásai közül. Ez elsősorban Alain Guerreau reflexióira támaszkodva ugyancsak a tér konstruált jellegét, társadalmi megformáltságát veszi alapul, ám egészen más irányban indul el. A tanulmányok szerzői magának a térnek mint fogalomnak a közép15 Bourin-Zadora-Rio 2002.; BARON-BOISSELIER 2008. 16 PARA vicini 1997.; Artsen-Speer 1998.; Hanawalt-Kobialka 1999.; Boone-Stabel 2000.; Vavra 2005.; Michaud-Frejaville-Dauphin-Guilhembert 2006.; Castagnetti 2006.; Construction de l’espace 2007.; DEPREUX-Bougard-Le Jan 2007.; VlALLON 2008. 17 ARNADE-HOWELL-SIMONS 2002.; elméleti bevezetőként még lásd HANAWALT-KOBIALKA 1999.; Boone 2000.
