Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Éder Katalin: Mezővárosok és plébániatemplomok a középkori Hegyalján
Éder Katalin: Mezővárosok és plébániatemplomok ... 135 A templomok helye a településen A középkori ember és város életének egyik legfontosabb eleme és tere az egyház, ennek a vallási térnek lehetnek elsődleges és másodlagos elemei is. Elsődlegesnek tekinthetjük a plébániatemplomokat mint a vallási életnek a település összes lakója szempontjából legfontosabb helyszíneit, míg a másodlagos elemek egy-egy társadalmi csoport, réteg számára bírnak fontosabb szereppel. A plébániatemplom - elsődleges vallási térként - a településkép egyik legláthatóbb és legfontosabb eleme és egyben a társadalmi, illetve közösségi élet egyik legfontosabb központja volt a középkor során. Ebből a szempontból az oppidumok egyik legjellegzetesebb vonása, hogy a településen egy plébániatemplom található. Környéke helyet adhatott a piacnak; a piactér gazdasági szerepén túl a közigazgatás egyik sajátos nyilvános helye, a kikiáltással való idézések, vagy éppen — amennyiben a település pallosjoggal rendelkezett-a kivégzés vagy egyéb büntetés-végrehajtás helyszíne volt. A vallási életben betöltött szerepén túl a plébánia, a plébános háza sokszor a település iskolájának is helyet adott, így egyfajta kulturális teret is képezett. A mezővárosi plébániatemplomok vizsgálatának nélkülözhetetlen lépése a templomokra vonatkozó írott források összegyűjtése. Minden település esetében fontos kiinduló pont a pápai tizedjegyzék (1332-1335 között), pontosabban az, hogy az adott települések szerepelnek-e rajta. Azok a plébániák, amelyek a hegyaljai mezővárosok közül hiányoznak a pápai tizedjegyzékről, mind valamilyen módon kiváltságos, azaz exempt egyházak voltak, és ezért nem kerültek fel a jegyzékre. A tizedjegyzéken kívül a további írott források áttekintése is elengedhetetlen, különösen az exempt egyházak története szempontjából. A hegyaljai mezővárosok csoportjába tartozó öt település közül Sátoraljaújhely esetében 1260-ban a hospesek szabad papválasztási jogáról hallunk, majd 1261-ben a plébánost említik: kiderül, hogy a település plébániája már ekkor az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott.45 1 3 3 6-ben Mihály plébános az első újhelyi pap, akit név szerint ismerünk,46 utódai közül János papot ismerjük a 14. század közepéről.47 A 15. század első felében a település plébániájáról történik említés.48 1418-ban a többi újhelyi egyházzal együtt búcsúengedélyt kapott.49 A források 1434-ben említik az 45 ÁÚO 1860-1874. VIII. 4. oklevél 6. p.: „...Preterea duximus statuendum, quod ijdem hospites eligent quemcunque uoluerint sacerdotem, et que et quem e communi consensu receptauerint discretum, ille debeat esse sacerdos ipsorum. Decimas eo modo per omnia soluere debeant, quemadmodum hospites de Potok dare consueuerunt [olvashatatlan] decima ipsorum sacerdoti eorundem cedere debeat;...” 46 BÁNDI 1985. Újhely 11. regeszta 692. p. 47 BÁNDI 1985. Újhely 13. regeszta 693. p. 1351.: „János Wyhel-i plébános, Conversinus Potho/k/-i vikáriusa...” 48 Károlyi 1882-1897. I. 356. regeszta 577. p. 1411.: „...oppido Wyhel...plebanie de Wyhel...” 49 LUKCSICS 1931-1938.1. 49. regeszta 56. p. „...de indulgentia...S. Egidii, S. Emerici et S. Marie V. de Wyhel...visitaturis”
