Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Éder Katalin: Mezővárosok és plébániatemplomok a középkori Hegyalján
Éder Katalin: Mezővárosok és plébániatemplomok ... 129 A települések térbeliségének egyik legalapvetőbb meghatározója az utcaszerkezet, valamint a lakóterület, amely ebben az esetben a lakóépületek településen belüli elterjedését, illetve a társadalom rétegei szerinti csoportosulását is mutatja. Ezzel párhuzamosan létezett a településeken a vallási tér, magába foglalva a plébániatemplomot, amely nyilvánvalóan ennek legkiemelkedőbb és leglátványosabb eleme, valamint a kolostorok, monostorok, ispotályok, kápolnák épületeit. A mindennapi élet színterei az ipari területek, amelyeknek elhelyezkedése sok szemponttól függ, például a tímárvargák vízközeli, ugyanakkor településszéli elhelyezkedése a munkafolyamatokból adódott. A mezővárosok esetében a fogalom meghatározásának egyik alapja, hogy nem kerített városról van szó. E meghatározás kapcsán érdemes e települések védműveivel foglalkozni. Itt természetesen nem a településhez tartozó vár vagy kastély mint erődítmény meglétéről beszélünk, hanem a település egészének, vagy legalábbis nagyobb részének védelmére épített objektumokról. Az oppidumok fejlődése során a települések növekedése és egyfajta önállósodása esetenként megkívánta a település védelmét. A szabad királyi városoknak már a 14. század során lehetőségük volt védmüvek, falak megépítésére, sokszor uralkodói támogatással. így történt ez Eperjes esetében is, amikor 1374-ben Nagy Lajos király a várost „kőfalakkal, árkokkal körülvétetni, bástyákkal, tornyokkal megerősíttetni rendeli.”12 1378-ban támogatásul, az építkezések vezetésére Diósgyőrből Eperjesre küldi Ambrus mestert. Később, a 15. század második felében a javításhoz, az árkok kitisztításához is segítséget nyújtottak. Bártfa városa 1412-ben Zsigmond királyi adománya nyomán kapta meg a várnagytól a városfalain belül lévő egyik várkaput, tornyot és a várat. 1425-ben a király utasítja Ónodi Czudar Jánost, hogy a bártfaiaknak a város megerősítéséhez szükséges falak építéséhez adjon fát és követ a vitatott erdőből. A vizsgált területről két településen, Patakon és Újhelyen tudunk már a 14. század első felében a településhez tartozó árokról,13 azonban biztosan védelmi céllal épült erődítésre Patak esetében csak a 16. század második felében van példa, amikor Dobó Ferenc sáncot és falat emeltet a város köré.14 Az oppidumok esetében is számolnunk kell a közigazgatás tereivel, amelynek központi része a bíró háza. Az eddigi kutatások alapján a hegyaljai oppidumokban nem álltak kifejezett városházák, hanem az éppen hivatalban levő bíró háza töltötte be ezt a szerepet. Még 1606-ban Tárcái protocollumában is a főbíró háza szerepel a törvénynap helyszíneként.15 Tokaj 1610-ben született protocollumából is kiderül a városháza hiánya, itt az újonnan megválasztott bírónak a maga házához kellett vitetnie a kalodát.16 12 13 14 15 16 LASZTÓKAY 1881. 5. p. 1332. Patak: Zichy I. 394. oklevél 389-390. p.. 1349. Újhely: AO V. 132. oklevél 258-259. p. DÉTSHY 1972. 90. p. NÉMETH 1990. 49. p. Németh 1990. 99. p.
