Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet
9 TÉRHASZNÁLAT - TÉRSZEMLÉLET Az Urbs 2009. évi kötetének első nagyobb tematikus blokkja - a 2008. évi kötet anyagához hasonlóan - a Budapest Főváros Levéltárában 2007 novemberében rendezett konferenciára épül, ezúttal a „Térhasználat - térszemlélet” szekcióban elhangzott előadások szerkesztett anyagát adva közre. A szekció célja az volt, hogy bemutassa: milyen források és módszerek segítségével rekonstruálható a középkori és kora újkori városi tér, és hogy hogyan határozták meg a városi társadalom igényei a tér kialakítását és használatát. A blokk első tanulmánya elméleti alapvetést ad, elsősorban a francia és az angolszász irodalom alapján, a társadalmi tér fogalmáról és e fogalom történeti kutatásának lehetőségeiről. Habár az itt idézett szerzők a hazainál lényegesen kedvezőbb forrásadottságokkal rendelkező nyugat-európai városok példáira építenek, a blokk további írásai azt bizonyítják, hogy a városi tér használatával kapcsolatos kérdések felvethetők és sok esetben sikerrel megválaszolhatók a magyar városok esetében is. Ehhez azonban legtöbb esetben az írott dokumentumok mellett a régészeti és az építészettörténeti kutatások eredményeit is figyelembe kell venni. Nem véletlen tehát, hogy ennek a tematikus egységnek a szerzői nagyrészt régészek - de örvendetes módon a történész szerzők is bőséggel használnak fel régészeti, építészettörténeti adatokat. A blokk magyar városokat elemző tanulmányai az Árpád-kortól a 17. századig ívelnek. A területi eloszlást tekintve többségben vannak a mai Magyarország területére eső városok - ez valószínűleg a régészeti kutatások eredményeinek jobb hozzáférhetőségével magyarázható -, de két felvidéki város, Pozsony és Besztercebánya is helyet kapott, elsősorban gazdag levéltári anyaguk révén. Az Évkönyv szerkesztői hangsúlyt fektettek arra, hogy a bemutatott települések a városiasodás minél többféle típusát képviseljék. így kapott helyet köztük rezidenciaváros (Visegrád, Buda), püspökváros (Pécs), bányaváros (Besztercebánya), szabad királyi város (Pozsony), magánföldesúri város (Kőszeg) és mezővárosok is (Hegyalja). A tanulmányok több szempontból is megérdemlik az olvasók figyelmét. Egyrészt szinte kivétel nélkül első kézből származó, friss, eddig közöletlen kutatási eredményeket tesznek hozzáférhetővé, legtöbbször újonnan szerkesztett alaprajzok, térképek közreadásával együtt. Másrészt a szerzők mindegyike túllép a helyrajzi elemek kataló- gusszerü, statikus leírásán, és a teret a városfejlődés aktív tényezőjeként mutatja be, kitérve a hétköznapi és ünnepi, praktikus és szimbolikus térhasználat elemeire is. Végül, de nem utolsósorban szinte minden írás példát mutat a különböző tudományterületek által feltárt források közös felhasználására. Az itt olvasható tanulmányok jó alapot jelentenek további városok hasonló szempontok szerinti elemzéséhez és a hazai városi térhasználat majdani áttekintő összefoglalása számára is. A térhasználat témájának jelentősége arra ösztönözte a kötet szerkesztőit, hogy az iparosodás előtti városokat tárgyaló tematikus blokkot a 19-20. századi városi térrel
