Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Pál Judit: Katolikus bíró a református város élén. Egy városi bíró karrierje a 18. század közepén Szatmárnémetiben

len, a harmadik pedig a „staabház", azaz egy kaszárnya, pontosabban tiszti szállás építése a városban. A volt főbírót, Szatmári Sámuelt és több szenátort megróttak, mert állítólag saját hasznukat nézve kárt okoztak a városnak. Szatmárit és néhány társát 1754-ben fel is függesztették tanácsi hivatalukból. Ennek ellenére az 1756-os tisztújításon ismét őt választották meg főbírónak. A városi elit nyilván jobban bízott a „saját emberé"-ben, mint a külső „szakember"-ben, aki ráadásul katolikus volta miatt az iskoláért folyó küzdelemben is ellenérdekelt volt. Erre az udvari kamara ismét előrángatta a pénzügyi vizsgálat eredményeit, és 1757-ben Szatmárit elbocsátották hivatalából a könyvelésben tapasztalt hiány miatt, és visszahelyezték a katolikus Zanathyt.

40 Zanathy tehát 1751-55, valamint 1758-59 között töltötte be ezt a hivatalt.

41 A konfliktusnak - mint már j éleztük—vallási vonatkozása is volt. És Zanathy ebben korántsem volt pártatlan fél. Buzgó katolikus volt, vallási témájú könyvet is írt. A szatmári jezsuitákkal szoros kapcsolatban állt. Eljárt a Károlyiakhoz is közös áhítatosságra. így 1758-ban a megyegyűlés egy jezsuitára és Zanathyra bízta, hogy a „szent napok üdvözlésére" személyesen menjenek Károlyihoz.

42 A református városok esetében egy sajátos szimbiózis alakult ki az egyház és városvezetés között. A tanács belefolyt az egyház ügyeibe is, a pénzügyeket nem kezelték elkülönítve, a lelkészeket, tanítókat stb. a város fizette. Ezt az állapotot kívánták most megszüntetni. A reformátusok azonban a papokat ezután is a városi pénztárból kívánták fizetni, azzal érvelve, hogy a várost a reformátusok váltották meg, a teherben római katolikus egy sem, görög katolikus csak 3 osztozott. A jelentés nyomán elrendelték, hogy Melczer Pál, a szepesi kamara titkára és az egri püspök által kinevezett biztos vizsgálja meg a református egyház alapjait, és véleményezzék: szükség van-e három papra. Melczer javasolta, hogy egy református és egy katolikus összeíró írja össze a lakosságot, és ezután csak önkéntesen adózzanak a református egyháznak.

43 Az 1754. július 8-án kelt felsőbb rendelet súlyos csapást mért a város református lakosságára: ezután csak két pap tartását engedélyezték; a fizetést kivethették ugyan a református lakosokra, de előírták, hogy előbb a tanács előtt egyezkedjenek a néppel. Az igazán nagy veszteséget azonban a 17. század eleje óta működő református kollégium elsorvasztása jelentette: a rendelet előírta, hogy ezután csak grammatikáig lehet itt tanulni, és mindössze két tanító maradhat, akiket csak az alapítványok jövedelméből lehet fizetni.

44 40 A hiány 7052 forintra rúgott. Lásd KÁLLAY 1996. 48. p. 41 Bírósága végét nehéz meghatározni, mert 1759-*1764 között a tanácsi jegyzőkönyvekből hiányoznak a tisztújításokról az adatok. 1764-től a református Endrédi László, a korábbi jegyző volt a bíró. 42 Ezt onnan tudjuk, hogy a jezsuita szabadkozott: az árvíz miatt nem tudtak elmenni, így levélben köszöntötte „hazánk, magyar nemzetünk egyik erős oszlopát: a Tiszán innent rekett Magyar Hazának vitéz vezére, Szatmár vármegyénknek szorgalmatos Főispánját, mindnyájunknak szerelmes édes Attyát." Kövér András szatmári jezsuita levele Károlyi Ferencnek, Szatmár, 1758. márc. 23. MOL P 398, 42384. sz. 43 MOL P 1828. 44 SARKADINAGY 1860. 137., 180. p.