Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Pál Judit: Katolikus bíró a református város élén. Egy városi bíró karrierje a 18. század közepén Szatmárnémetiben

rint a város privilégiumát többször is megszegve, nem csak saját használatra hoztak be bort a városba. A jezsuiták bepanaszolhatták a tanácsot, mert egy 1749. január 2-án kelt leiratban Mária Terézia sérelmezte a borbehozatali tilalmat, ugyanakkor azt is kifogásolta, hogy a református lelkészek évi 800 forintot kapnak a városi pénztárból. Megtiltotta a tanácsnak, hogy a jezsuitákat háborgassák, illetve a református lelkészeket és tanítókat a városi pénztárból fizessék. Elrendelte, hogy ezután a lelkészek fizetésére papbért rójanak ki.

36 A vizsgálat nyomán a kamara a baj forrását abban vélte megtalálni, hogy a város nem kezelte külön az adó- és a másfajta bevételeket, a bevett adót a város szükségére használta fel, majd ennek pótlására kölcsönöket vett fel, így aztán az eladósodás következtében a csőd szélére jutott. Ezért a „közönséges jóra célzó kormányozás" céljából különböző rendeleteket hoztak. Az 1752-es instrukció kitért a város haszonvételeire is. A bizottság az eladósodás fő okát abban látta, hogy a városnak csekélyek a jövedelmei, mivel nem visel gondot a haszonvételekre: a sör- és pálinkafőzésre, kocsmáitatásra, vásár- és piacvámra, malmokra, szőlőre. Ezek részben magánosok kezére jutottak, részben jövedelmük nem folyt be a városi pénztárba, ahogy szemléletesen írták: ,Jkit csak béhunt szemmel egymás közt elnézni, kit pedig soha is az város cassájában nem juttatni" szoktak.

37 A bizottság egyenesen a kiváltságok elvesztésével fenyegette a várost, és szigorúan meghagyta, hogy 1753-tól ezek a bevételek szerepeljenek a városi költségvetésben. Ha a rendeléseket és az adósságok kamatainak pontos fizetését megtartják, a város „álmélkodással fogja tapasztalni, miképpen jövedelmi fognak öregbíttetni és az adósságok tengerébül nemsokára partra kapván, kívánatos boldogulásának sorsában fog helyheztetni".

38 Ilyen helyzetben alighanem Zanathy lehetett a legalkalmasabb ember a város zilált pénzügyi helyzetének rendezésére, hiszen ő már jelentős tapasztalatokat szerzett a megyei pénztár kezelése révén. Arra azonban ismét csak nincs adatunk, hogy mit tett ténylegesen az ügy érdekében. 1753 augusztusában Károlyit tudósította, hogy az elmúlt napokban jött két intimatum: az egyikben megparancsolták, hogy a város minden jövedelméről és oeconomiájáról „candide reportállyon", a másik szerint ezután „az mit in Senatus consultum decidalunk, azon senatorok, kik jelen lesznek in senatu, s nem az nótárius subscribállyák".

39 A tanács egységét megbontva most könnyebb volt a református egyházat támadni. Főleg, hogy a főbíró maga is az „ellenfél" pártján állt. A forrásokból csak a harc néhány mozzanatát rekonstruálhatjuk. A tanácsülések hangulatát, a város forrongását, Zanathy ténykedését legfeljebb csak elképzelni tudjuk. Zanathy bírósága igen viharos volt: három ügy is megosztotta a város vezetését. Az egyik a már említett pénzügyi vizsgálat volt, a másik az ebből kibontakozó lépések a református egyház és iskola el36 SARKADINAGY I860. 135-136. p. 37 MOL Melczer család, P 1828 Melczer Pál, 2. cs. 4. tétel. Melczer Pál volt a szepesi kamara által kiküldött biztos. 38 Uo. 39 Zanathy József Károlyi Ferencnek, Szatmár, 1753. aug. 13. MOL P 398, 81956. sz.