Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Glück László: Az öt máramarosi város lakosságának elnemesedése a 17. században

tehető, hogy az 1612-es kollektív nemeslevél nem állt meg a vizsgálat során, a többi azonban igen. 14 Figyelemre méltó, hogy az 1612-es kollektív armális elnyerői közül hárman 1621-ben, illetve 1622-ben (még a vizsgálat előtt) a Bethlen Gábor II. Ferdi­nánd elleni hadjárataiban szerzett érdemeikért különálló és feltétel nélküli annalist is nyertek, méghozzá az oklevelek szerint közrendűként (strenuus, plebeus)\ ï5 Ez arra vall, hogy a nagy kollektív feltételes armálisban szereplő személyeket már az 1622-es deponálás előtt sem tekintették (igazi) nemeseknek. 16 1618 után a huszti uradalom úrbéreseinek helyzete rohamosan megváltozott. Je­len tanulmányban csak pár szóban érinthetjük e jelenséget: Bethlen István idejében a városokra nehezedő úrbéri terhek (a robot- és terményszolgáltatások) nagymértékben megnövekedtek. Bethlen Huszton, ahol udvart tartott, sokszorosára bővítette az addigi csekélyke urasági gazdaságot. Szigeten is földesúri kúriát alakított ki, melyhez ugyan­csak jókora határbeli birtok tartozott, sőt még Rónaszéken is kiépítette a majorságot. 17 A 17. század végétől, a Habsburg-uralom alá kerülés idejétől a reparticiós adózás kere­tében hatalmasra nőtt a közrendű lakosok állami adóterhe is. Az úrbéres társadalomból való kiemelkedés így különösen égető szükséggé vált. Erre új lehetőséget az uradalom magánbirtokosainak készpénzszükséglete, vala­mint a kömlöttük való szolgálatvállalás teremtett. Mind Bethlen István, mindRhédey Ferenc udvart tartott Huszton, huzamosan tartózkodtak ott. Különféle szolgálattevői­ket többek közt azzal jutalmazták, hogy kijárták számukra a nemeslevelet a fejedelem­től, illetve zálogba adták nekik - s ezáltal mentesítették az úrbéri terhektől - polgári telküket. Maguk a városiak is megfigyelték, hogy a földesurak „egyszer egy, mászor más jó és hűséges szolgáiknak akarván kedvezni s' szolgálni, nemességet [...] impetráltanak". 18 Hosszú a sora az ilyen eseteknek. Bethlen István huszti kulcsárja (majd udvarbírája), Nagyiday István mind személyes nemességét, mind a család huszti telkének szabadságát említett funkcióinak köszönhette. A nagyságos úr titkárának, Técsi Jánosnak telket zálogosított Szigeten, egy következő titkárát, Felsőbányai Ger­gelyt pedig megnemesíttette a fejedelemmel. íródeákja volt Zágoni János is, aki 14 A nemességvizsgálat eredményére: b. v. 1896. 331-332. p. Vö. ezt az 1612-es armálisban található nevekkel. Jellemző például, hogy Técsőről gyakorlatilag teljesen eltűnt a nemesség, holott a kollektív armális kedvezményezettjei között a legtöbben épp a técsőiek voltak. 15 Arhivele Nationale ale României, Directia Judejeanä Maramures (Baia Mare; továbbiakban ABM), fond 45. Prefecture judepolui Maramures, ser. 355. Diplomelor privilegiale, no. 22., 23. (Pongrácz János és György, valamint Nánási Huszár Mihály). 16 A deponált nemesek közül húsz 1624-ben hajdúságra (meghatározott katonai szolgálat ellenében úrbéri tehermentesség) ment az uradalom birtokosával, Bethlen Istvánnal: b. v. 1896. i. h. A depositusok másik része viszont még 1630-ban is protestált a vármegye előtt, hogy élni kívánnak nemesi jogaikkal. ABM fond 45. Prefectura judepjlui Maramures, ser. 338. Protocoale ale congregatiei comitatului (továbbiakban Mm. m. lt., Jkv.) I. köt. 13. p. 17 A hatalmas változás az 1614-es és a soron következő 1673-as huszti urbárium egybevetéséből jól kiviláglik: MOL R 323 no. 39., MOL E 156 fasc. 155. no. 2. A városlakók egyértelműen Bethlen Istvánhoz kötötték e tehernövekedést: Goszudarsztvennij Arhiv Zakarpatszkoj Oblasztyi (Uzshorod-Beregovo), 61. fond (az öt máramarosi koronaváros levéltára, továbbiakban ÖK) opisz 1. no. 68., 104. 18 ÖK opisz l.no. 111. (1701).

Next

/
Oldalképek
Tartalom