Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

zonyára nem megszilárdult családnév, valamint Mihály és Máté diák), háromnak pedig a származási helyét. Tápai László a Szeged melletti Tápéról, Kamanci Benedek a Szerémségből, míg Marázi Mihály a Temes megyei Maráz oppidumból került a Tisza-parti városba. A legtöbbször, mégpedig három alkalommal, Tápai László (1464, 1465,1475) és Marázi Mihály (1475,1478,1481) szerepel iuratus cívisként. Egyetlen esküdt polgárról, Kamanci Benedekről állíthatjuk csak biztosan, hogy később bíró lett, továbbá egy másik személyről (Marázi Mihály) tudjuk azt, hogy korábban már szerepetjátszott a város dolgainak intézésében. Marázi Mihály (1471) mellett még Pordány Jánosról (1458), Molnos Mártonról (1502), Kovács Péterről (1502), Osvald Gáspárról (1523) és Tamási Györgyről (1523) írják azt az oklevelek, hogy bizonyos ügyekben eljártak a város nevében.

59 Az említett polgárok valamennyien a városi elithez tartoztak, s valószínűleg tagjai voltak a szélesebb körű választmánynak, a communitasnak. A fent említett személyeket maga a communitas küldhette ki, hogy a bíró és az esküdtek mellett - vagy esetleg helyett - elintézzenek bizonyos, a város számára fontos dolgokat. Temesvár bíráinak névsora nem áll rendelkezésünkre. Posztós Mihály, aki a Bega-parti város egyetlen, a város török kézre kerülése (1552) előtti időszakból ismert bírája, tehetős ember volt. Neve egyértelműen erre enged következtetni. A név Posztós tagja, amely még nem tekinthető teljesen megszilárdult családnévnek, arra utal ugyanis, hogy viselője eredendően vagy posztókészítő mesterember, vagy posztókereskedő volt. Családi kapcsolatairól annyit árulnak el az oklevelek, hogy az apját és a fiát Benedeknek hívták, és legalább egy testvére volt, aki a Jakab nevet viselte. Egy birtokper során ugyanis Posztós Mihály mindig együtt szerepelt testvérével, Jakabbal. A per kiváltó oka a hátszegi kerületben fekvő Kis és Nagy Pala birtokok voltak, amelyeket Mihálynak I. (Nagy) Lajos király adományozott egy közelebbről meg nem határozható időpontban, ám később bizonyos románok, akik közül név szerint Thatult, valamint Palai Bodo fiait, Bálint királyi ajtónállómestert és testvérét, Dant ismerjük, kétségbe vonták Posztós Mihálynak és Jakabnak a szóban forgó birtokokra vonatkozó tulajdonjogát. A hátszegi románok és a temesvári Posztós család tagjai közötti birtokviszály 1402-ben Csáki Miklós és Marcali Miklós erdélyi vajdák ítéletével az utóbbiak javára dőlt el. Kis és Nagy Pala későbbi sorsáról az oklevelek annyit árulnak el, hogy a malomvizi Kendefiek családja 1424-ben előbb 50 új forintért zálogba vette, majd 1430-ban 1000 forintért megvásárolta a szóban forgó birtokokat Posztós Mihály fiától, Benedektől. Kis és Nagy Pala birtokok fontosságát elsősorban az adta, hogy az erdélyi Vaskapu-szoroson átvezető út mellett feküdtek. Ez, az egykori római út nyomvonalán haladó magna via kötötte össze a Temes medencéjét Hátszeggel, tágabb értelemben pedig Erdéllyel. Kis és Nagy Pala a későbbi Alsó és Felső Bauczár nevű helységek középkori elődei lehettek. Az okleveles források alapján feltehető, hogy Posztós Mihály valamikor 1390 márciusát megelőzően már viselte a bírói tisztséget Temesváron, s ugyanezen év tava59 REIZNER 1900. 54., 93., 130. p.