Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - N. Kovács Tímea - Böhm Gábor - Mester Tibor (szerk.): Terek és szövegek Ismerteti: ISPÁN ÁGOTA

legalkalmasabb eszközt. A német expresszionista alkotókat a város tere, formája, dinamikája ihlette meg, a francia avantgárd filmesek a számukra kedves Párizs hangulatát, lelkét próbálták érzékeltetni. Az olasz neorealizmus műveinek szociológiai motivációjú térábrázolását a hatvanas években a tudati és lélektani folyamatok kifejezésének igénye váltja fel, míg a francia új hullám filmjeiben, a városi lét kiüresedése hozzájárul az ott lakók személyiségének elvesztéséhez, a város leértékelődik, közege mindössze az események díszletévé válik. Míg kezdetben filmes megformálásra alkalmas témát láttak a városban, később a város már az alkotó személyiségét hivatott kifejezni. Az irodalomtörténész Bednanics Gábor a 19. század végi magyar lírában a költők által megalkotott - a láthatatlan, az elképzelt - nagyváros poétikai sajátosságait veszi sorra. Annak ellenére, hogy nem a líra a nagyvárosi ábrázolás elsőrendű terepe, a 19. században először itt jelenik meg témaként a város. A magyar líra vizsgált alkotói - Petőfi, Arany, Szabolcska, Vajda, Kiss József, Rudnyánszky Gyula, Szentessy Gyula - a nagyvárosi elidegenedés érzetét kezdetben romantikus természetleírások felhasználásával, majd az álom megidézésével kompenzálták. A kötet sokszínű, egymás értelmezéseit kiegészítő tanulmányok sorával igazolja a városkutatás interdiszcipHnáris megközelítésének szükségességét talán épp ezért fájó a (társadalom)földrajzi megközelítés hiánya. A három nagy fejezetbe osztott írások némelyike másik blokkba is beilleszthető lett volna, ettől függetlenül a fejezetek célkitűzése jól elkülöníthető egymástól. A szerzők kivétel nélkül a modern nagyvárost (Prága, Párizs, New York, Budapest, Pécs, Debrecen) választják elemzésük tárgyául, de érdekes lett volna más léptékű városok bevonása is a vizsgálatba. Az egyik tanulmány címét kölcsönözve a kötet bemutatja a reprezentatív és reprezentált várost. Ám ez utóbbi kapcsán elsősorban a közvéleményt, a kollektív városképet formáló művészek, írók, költők, értelmiségiek és a hivatalos, nyilvános diskurzus túlsúlya érezhető, míg az elsősorban a második blokkban bemutatni kívánt egyszerű városi lakosok, a mindenkori társadalmi cselekvők háttérbe szorulnak. A kötet további kutatásra inspiráló összefoglalását, ha úgy tetszik, reprezentációját adja a hazai városkutatás újabb eredményeinek. Ispán Ágota Lídia