Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
RECENZIÓK - N. Kovács Tímea - Böhm Gábor - Mester Tibor (szerk.): Terek és szövegek Ismerteti: ISPÁN ÁGOTA
Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban Szerk. N. KOVÁCS TÍMEA - BÖHM GÁBOR - MESTER TIBOR Kijárat Kiadó, Budapest, 2005. 316. p. A tanulmánykötet a 2004. május 7-8-án Pécsett Terek, képek és tér-képek: a modern város címmel megrendezett konferencia anyagából közöl válogatást. A Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszéke, az Irodalomtudományi Doktori Program és a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék által szervezett konferencia célja annak bemutatása volt, hogy miként zaj lik „a földrajzi értelemben vett tér kulturális térré alakítása kulturális eszközök, reprezentációs stratégiák, narratívak és képek segítségével". A mindennapi élet kultúrája mellett e folyamat meghatározó elemei még a művészet, az irodalom, a film és a média. A városkutatások interdiszciplináris jellegét világosan tükrözi a kötet különböző tudományterületekről verbuválódó szerzőgárdája: mintegy harmaduk irodalomtörténész, -tudós, a többiek között pedig kommunikációkutatókat, kulturális antropológusokat, etnográfusokat, történészeket, filozófusokat, valamint egy filmesztétát és egy építészt is találunk. A konferencia és a kötet tematikája a tér és a szöveg középpontba állításával szervesen illeszkedik a nemzetközi városkutatások újabb tendenciájához, mely a várost „szimbolikus térként" és különböző értelmezési lehetőségeket kínáló „szövegként" fogja fel. A kötet sajnos adós marad a városkutatás eddig meghatározó irányzatainak bemutatásával, az előszóban az olvasó csak az újabb perspektívák tömör (mindössze egyoldalas) ismertetését találja. Egy alaposabb bevezető tanulmány a hetvenes évekig uralkodó funkcionalista városszemlélet irányzatairól - amelyek elsősorban a térbeli szerveződés és kulturális tagolódás összefüggéseit vizsgálták olyan témák feldolgozása révén, mint a szegregáció, a nagyvárosi szegénység, a vallási és etnikai csoportok, valamint a szubkultúrák - és a nyolcvanas évektől kezdődően a városkutatásra egyre nagyobb befolyást gyakorló szimbolikus reprezentációk elemzéséről, a tudománytörténeti áttekintés jól bevált módszerét követve olyan értelmezési keretet nyújthatott volna az olvasók számára, ami alapján az itt található írások újdonságáról is plauzibilisebb képet lehetne alkotni. A modem nagyváros 19. századi megszületésétől a jelenkorig terjedő elemzések műfajilag, tematikailag, módszertanilag egyaránt nagy változatosságot mutatnak, a kötet szerkesztői három nagyobb egységbe (az épített, a megélt és az elbeszélt város) sorolták a tanulmányokat. Az alábbiakban e hármas tagolás írásaiból válogatva mutatom be a kötetet. Az első egység a Terek, épületek, történetek címet kapta, s az építészet formanyelvét (közterek, utcák, épületek), kulturális, társadalmi megjelenítését elemzi. Az építész Fonyódi Mariann tanulmánya a város — a kezdetektől megfigyelhető - lényegi j ellemzőj ének, az ortogonális hálónak (a párhuzamos utcasorok és a rájuk merőleges metsző utcasorok mintázata), a városrácsnak a történeti bemutatására vállalkozik. Az ókori, a koloniális, a 17-18. századtól alakuló modern európai város és a 20. század tervezői mind-mind más értelemben használták a fogalmat: „Mert mi is a rács? Szakrális rend vagy monotonitás? Ideális várost formáló szerkesztési elv vagy unalmas egyformaság?" A kérdés aktualitását az építészetben és várostervezésben az ortogonalitás mai napig hangsúlyos szerepe adja. A néprajzos-muzeológus Wilhelm Gábor a kognitív térképhez kapcsolódó elméleti megfontolásokat, értelmezési kereteket ismerteti. A térbeli tájékozódás értelmezését alapvetően a * http://urbs.pte.hu URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV m. 2008.536-539. p.
