Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - Hajós, Géza (Hrsg.): Stadtparks in der österreichischen Monarchie, 1765-1918 Ismerteti: MAGYAR ERZSÉBET

képanyag közlésében: a második rész tanulmányainak szerzői a képaláírásokban tüntették fel az adott kép, térkép forrását, míg Hajós Géza ezt tanulmánya végén szerepelteti (82. p.). Ugyancsak szerkesztési problémaként merül fel, hogy egyes képek, illusztrációk és tervrajzok kétszer is előfordulnak, helyettük célszerűbb lett volna más ábrázolást vagy indokolt esetben az eredeti egy kinagyított részletét szerepeltetni. Ugyancsak szerkesztési probléma, hogy a lábjegyzetekben olykor elmarad a nem nyugati nyelven megjelent művek címének német fordítása (192. p. 325. Íj.). Az pedig már végképp a nyomdatechnika ördögének számlájára írható, hogy ebben az egyébként rendkívül színvonalas kiadványban, amelynek munkálatai során számos eltérő helyesírási rendszerrel kellett megbirkózni, néhány ritka esetben a magyar ékezetek egészen szokatlan formát öltöttek (136. p. 23 8. Íj.). Az élvezetes stílusú német szövegben feltehetőleg csupán tollhiba miatt maradt benne a „Hl. Juraj" megnevezés a „Hl. Georg" helyett (171. p.). Szent György szobráról, Anton Dominik Fernkorn alkotásáról van itt szó, melyet eredetileg Zágráb máig legnagyobb parkjában, a Maximirban állítottak fel 1867-ben, majd a „Zöld patkó" területén kapott helyet, s innen 1884-ben az Akadémia térre, majd 1908-ban az Egyetem térre került. Szerkesztési problémaként merül fel az egyes városi parkok tervezésében, kialakításában jelentős szerepet játszó személyek életrajzának közlési formája. A második fejezetben a bécsi és ausztriai városi parkok tervezőinek és kertészeinek életrajzát szerencsésebb lett volna a negyedik fejezethez hasonlóan lábjegyzetben vagy a kötet végén, függelékként közölni, mivel ezzel nem tört volna meg a szöveg lendülete, és az ismétlések is kiküszöbölhetők lettek volna (89., 99. p.). A harmadik fejezet (Sisa József) esetében az életrajzokat követő, az európai és a Monarchián belüli összefüggésekre rámutató összefoglalás indokolja a főszövegben való közlésüket. A zágrábi parkokról szóló, negyedik fejezet részletesen bemutatja a „Zöld patkó" parkjai, terei (square) közül az első, a Zrínyi tér (Nikola-Subié-Zrinski-Platz/trg Nikole Subica Zrinskoga, innen Zrinjevac) keletkezésének, kertészeti megformálásának és átalakitásainak történetét, arculatgazdagodását és térszervező szerepét (168-170. p.). Mindemellett éppen a közép-európai kulturális kapcsolatok megvilágítása miatt lett volna fontos azt is megemlíteni, hogy az Alsóváros urbanizációja keretében kialakított tér 1866-ban a szigetvári hős halálának háromszáz éves évfordulója alkalmából, egy szerencsés választás eredményeként kapta nevét. Amint erre a kötet tanulmányai rámutatnak, a vizsgált városi parkok, néhány eltérő vonás ellenére, a Monarchia közös kulturális örökségének fontos részét alkotják. Ez a közösség sokszor még ma is tetten érhető, többek között a parkok mintáiban, kialakításuk folyamatában, névválasztásukban, kiképzésükben, a bennük elhelyezett építmények, létesítmények, szobrok tematikájában (Ferenc József, Erzsébet császár- és királyné szobrai) és az Erzsébet-kultusz megnyilvánulásaiban. A kötet a résztanulmányok helyenként eltérő súlypontjai és mélysége, nem teljesen egységes szerkesztése, valamint a kutatás töredékes volta ellenére sem csupán hiánypótló szerepet tölt be, hanem alapműként szolgál a Monarchia városi parkjai, közös kulturális örökségünk eme fontos összetevőinek toulmányozásához és további, művelődés- és társadalomtörténeti szempontokat is előtérbe helyező feltárásához. Magyar Erzsébet