Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - Lecuppre—Desjardin, Elodie: La ville des cérémonies Ismerteti: NOVÁK VERONIKA

latától is: ezért kap egyre nagyobb hangsúlyt a történeti antropológiai kutatásokban (pl. a karneváli rítusok kapcsán) és Lecuppre-Desjardin munkájában is a kontextualizáció: az alkalmazottjelek, képek az adott helyzetbe illesztve, a befogadók előzetes képzeteinek függvényében nyernek jelentést. Egy másik megfogalmazás szerint ezeknek az elemeknek nem jelentésük, hanem csak felhasználásuk van, amely mindig az adott helyzettől függ. Mindkét eddig vázolt problémakörhöz (herceg és város együttes jelenléte, illetve a sokféle befogadási mód) szervesen kötődik a herceg és a városi közösség által közösen használt kulturálisjelenségek kérdése. A két fél eltérő gondolkodásmódjának, világképének hangsúlyozása helyett a szerző azt emeli ki, hogy az ünnepek alapvetően a közös formakincsre, a közös nyelvezetre, a közös hősökre, a mindkét félnek dolgozó művészekre alapozódtak. Ezt a képet árnyalja a tematika más és más műfajokban, hordozókon való felbukkanása: oltárkép és eposz, faliszőnyeg és körmenet, bevonulás és városok közti verseny követi egymást, újra meg újra feldolgozva eltérő alkalmak és közönségek számára ugyanazokat a jeleneteket, képeket. A híres genti oltáron (Jan Van Eyck: A bárány imádása) ábrázolt paradicsomi táj például egy hercegi bevonulás analógiájára épül fel. A formakincs és a technikák vizsgálatán túl választ kapunk arra is, hogy valójában milyen politikai funkciót töltöttek be ezek az események. A szerző élesen szembehelyezkedik az ünnepek rítusként való értelmezésével: szerinte ugyanis nem volt valódi performatív erejük, nem hoztak létre változást, nem ezek alkották meg az államot (szemben pl. Althoff vagy Arnade nézeteivel), nem egyebek ceremóniáknál, amelyek a már meglévő állapotot teszik közszemlére, és mint ilyenek csak kísérik, színre viszik a burgundi állam kiépülésének folyamatát. Igazi funkciójuk ezeken túl a politikai kommunikáció létrehozása, fenntartása, a herceg és városai közötti egyfajta párbeszéd, adok-kapok viszony, szimbolikus alkudozás révén. A szerző fontos megállapítása, hogy ebben a párbeszédben nem a mindenható herceg diktál az egyre inkább háttérbe szoruló városoknak, a területi állam kialakulása nem lineáris, akadálymentesen zajló folyamat: a városok taktikus önérvényesítő szándékkal, sajátos üzenetükkel, saját identitásuk védelmével mindvégig teljes jogú szereplői a dialógusnak. Különös, hogy ezt a tudatosan végigvitt, az ünnepségek többértelműségére, relativitására, az azt megelőző szervezési és alkufolyamatra építő képpel a szerző egy helyütt kategorikusan szembeáihtja a francia uralkodói bevonulásokat. Ezekre a korábban elvetett, megcáfolt képzeteket alkalmazza: szerinte itt a város teljesen alárendelődött az uralkodó szakrális hatalmának, az alku, a sajátos identitás kifejeződése lényegében nem kapott teret. Pedig a források Párizsban is tanúsítják a városi csoportok szervező szerepét, az uralkodónak szóló figyelmeztető szimbólumokat, a városi identitás nagy szerepét. Véleményem szerint a szerző által kialakított kép nem csupán a flamand városokra érvényes: kétkedő, széles látókörű, invenciózus elemzése számos probléma, korszak és irányzat kutatásai számára lehetnek inspiratívak és gyümölcsözők. Nóvák Veronika