Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

MŰHELY - Elke Doppler - Christian Rapp - Békési Sándor: A város pulzusán Egy tér kiállításának lehetősége és lehetetlensége

vános épületek előtere, rendezvények helyszíne, közlekedési terület, parkolóhely, valamint az összeköttetés biztosítója több nagy útvonal között. A majdani nagyváros, Bécs, minden lehetséges feladatot ráhárított, ám ezeknek, rendezési terv nélkül, egymagának kellett megfelelnie. A „Gründerzeit" építtetői a Ringre koncentráltak, s e tér megformálásának lehetőségét elmulasztották. A századforduló tömegközlekedésének tervezői ide telepítették az eleinte nem igazán hatékony közlekedési eszközt, a városi vasutat (Stadtbahn). A háború után a Karlsplatzon valósult meg a „Naclikriegsmoderne", a háború utáni modernség időszakának széttagolt nagyvárosi modellje, amely előrevetítette a gyorsforgalmi utak, a gyalogoszónák és föld alatti passzázsok tiszta szétválasztását. Kevés térhez köthető annyi szuperlatívusz, mint a Karlsplatzhoz: ez a város legnagyobb tere, s talán a világ egyik legnagyobb térkomplexuma is. Az országban ezt a teret tervezték és építették a leghosszabb ideig. E térnek jutott Bécsben a legrosszabb imázs, s ugyanakkor mégis a legtöbb kulturális és művelődési intézmény. E „Platz" térbeli kontúrjai a leggyengébbek, s itt a legerősebbek a társadalmi kontrasztok. Aligha van Bécsnek még egy olyan pontja, ahol a hely (Ort) és a tér (Raum) különbsége olyan látványosan kerül napvilágra, mint a Karlsplatzon. Ahogyan Aleida Assman nemrégiben a How History Takes Place (Hogyan zajlik a történelem) című előadásában megkülönböztette, a helyek ideáltipikusan inkább azonosulást (Identifikation) (és azzal együtt a jelent), illetve történelmet testesítenek meg, míg a terek jobbára a tervezés/tervezhetőség és a jövő gondolkodási formájának felelnek meg. Amíg a tervezés tárgyaként a „terek" a hatalom top-down perspektívájának vannak alárendelve, addig a „helyek" lehetővé teszik a személyes és kis léptékű, alulról kiinduló megközelítést. A Karlsplatzon mindkettő megtalálható. Itt egyfelől lehetséges a kulturális besűrűsödés és intenzív életvilágbeli gyakorlatok megvalósulása a gyermekek játszótereitől a kábítószeresekjeleneteiig, ugyanakkor a téren és alatta szünet nélkül dübörög a személytelen és a „helyhez" specifikusan nem kötődő átmenő forgalom és tömegközlekedés. 2. A Die ausgestellte Stadt (A kiállított város, 2005) című könyvükben Franz Dröge és Michael Müller kultúrakutatók a „hely" és a „tér" egymással való szembekerülését a modernség egyik sajátos ismertetőjelének tekintik. A Karlsplatz ennek megfelelően par excellence modern hely, hiszen egyesíti magában e két elkülönülő jelenséget. Ráadásul a szerzők a Sítúrát a különbség áthidalásának olyan eszközeként definiálták a szétválasztódás e folyamatában, amelynek központi intézménye a múzeum. Mi magunk ugyanebben a kontextusban teldntünk jelen kiállításra: megpróbálva összefogni és átadni e tér múltja és jelene, tervezett és megvalósult formája, az átutazás és az elidőzés, egyszóval a Karlsplatz különböző realitásai közötti kontrasztot. Mindig kihívás kiállítani" egy teret, s különösképpen az egy városi közteret. Először is, mert a köztér egyben üres térség is, amely ellenáll a múzeumban való meg-