Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

viszonylag jelentős számban, amit az ottani Horvát utca léte bizonyít,

13 Szegedre pedig meglehetősen sok kun telepedett be. Temesváron 1552 előtt szerbeket és románokat tudunk kimutatni, akik közül néhányan a város teljes jogú polgáraivá váltak. Az említett két etnikum közül a szerbek jelenléte volt a meghatározó, akik zöme Temesvár külvárosaiban lakott. További érdekes színfoltot jelent Temesváron a raguzai kereskedők jelenléte, akiknek száma feltehetően a Bega-parti város török kézre kerülése után ugrott meg. Szeged, Temesvár és Pécs polgársága alapvetően kereskedelemmel foglalkozott, bár természetesen mindhárom városban találkozunk kézművesekkel is. Előbb ejtsünk néhány szót a kézműiparról! Ennek a tevékenységnek a helyzetére, fejlettségére részben a szórt okleveles adatokból, részben pedig a különböző összeírásokból (tizedjegyzék, defterek, 1494/95. évi számadáskönyv stb.) következtethetünk. Szegeden 1522-ben 1449 tizedfizető között 259 iparosnevet viselő személy akadt, ami a dézsmajegyzékben szereplő lakosság 17,8%-át tette ki. Pécsett viszont az 1554. évi defter arról tanúskodik, hogy az összeírt 253 személy között 112 kézműves található. Ennek alapján az iparűzőknek a lakosság egészéhez viszonyított aránya 44,2%, amely meglehetősen magas érték. Míg Szegeden a tizedjegyzék segítségével hozzávetőleg félszáz, addig Pécsett az 1554. évi defter alapján csupán 18 iparágat különímetünk el (szabó, varga, mészáros, kovács, ács, tímár, pajzsgyártó, szűcs, ötvös, szíjgyártó, tűgyártó, asztalgyártó, kerékgyártó, övgyártó, képíró, molnár, fazekas, csiszár), amihez még hozzátehetünk néhányat a korábbi időszak forrásanyaga alapján (kőfaragó, borbély). A 16. század derekán Pécs kézműiparában a szabók és a vargák játszottak vezető szerepet, viszont a defter névanyagában nyomát sem találjuk a sütő-, illetve posztóiparnak. A Mecsek-alji város kézműiparát, bár összességében nem tűnik olyan színesnek, mint Szegedé, elsősorban a kézműveseknek az összlakossághoz viszonyított aránya alapján roppant fontosnak ítélhetjük meg.

14 Ezt - alapul véve a gazdag püspöki udvar és a népes egyházi társadalom fogyasztói igényét - bátran megfogalmazhatjuk. Sőt a fenti adatokból azt az értékelést is megkockáztathatjuk, hogy a vizsgált városok közül Pécsett volt a legnagyobb súlya a kézműiparnak, amely igen komoly gazdaság- és városformáló erővel rendelkezett. A legnehezebb helyzetben Temesvárral kapcsolatban vagyunk, tudniillik az 1554. évi defter, amelytől a legtöbb segítséget kaphatnánk, máig feldolgozatlan. Az 1552 előtti időszak forrásaiban a következő foglalkozásoknak akadtunk a nyomára: posztós, szíjgyártó, diák, nyerges, szűcs, mészáros, varga. A kézműipar differenciáltsági fokára csak Szegeddel és Péccsel kapcsolatban következtethetünk, ám ezekben az esetekben is csak a késő középkori viszonyokról alkomatunk hozzávetőleges képet. A céhekről még a fentieknél is kevesebb információval rendelkezünk. A késő középkori források alapján biztosan állíthatjuk, hogy Szegeden céhbe tömörültek az ötvösök, a vargák és a szabók, Temesváron és Pécsett pedig az ötvö13 MOL DF 260 103. 14 SZÉKELY 1961.323-325. p. Az iparágak felsorolását lásd a 324. oldalon. SZAKÁLY 1995. 36-38. p.