Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Civitas Jasonica". A középkori jászsági városfejlődés némely sajátossága

igaz, az erről szóló levelet a plébános adta ki a saját pecsétje alatt, talán azért, mert ő foglalta írásba. 1480-ban pedig a berényszállási bíró és esküdtek, valamint velük együtt egy fényszarui, egy árokszállási és egy négyszállási esküdt adott ki bizonyságlevelet egy kapitánynak az anyja számára tett örökvallásáról,

29 s ezt az oklevelet már a jászok kommunitásának a pecsétjével pecsételték meg.

30 1498-ban ugyancsak Jászberény bírái és esküdtjei írták át egy concivisuk. számára Ulászló 1492. évi kiváltságmegerősítő oklevelét,

31 vagyis ez utóbbi esetekben gyakorlatilag hiteleshelyi tevékenységet végeztek a lakostársaik számára, éppen úgy, amint azt az ország többi mezővárosa vezetőségének az esetében tapasztaljuk. * * * Összefoglalásul tehát: a forrásaink alapján kirajzolódó képben az a különös, hogy a 14—15. században jellegzetesen városi kiváltságokat egy olyan csoport kapott és használt, amely eredetileg, sőt a privilégiumok megszerzésének időpontjában is emikai szempontból különbözött a környezetétől. Közismert tény, hogy ennek a csoportnak a tagjai - a jászok - éppen az etnikai különbözőségből fakadó életmódjuk következtében katonai segédnépi feladatokat láttak el a magyar hadszervezetben: így már az sem magától értetődő, hogy kiváltságaik miért nem erre a szerepre vonatkoztak. A hagyományos kutatás hajlamos a középkori jász társadalmat olyannak látni és bemutatni, mintha hosszú évszázadokon keresztül semmiben nem változott volna. Hogy ez a változatlanság illúzió, azt talán elég meggyőzően bizonyítja maga a tárgyalt jelenség is, hiszen ennek gyökereit nyilván a társadalmi változásokban kell keresni. Ez a jelenség pedig - tudmillik, hogy egy etnikai közösség nem feltétlenül városias jellegű településeken lakó tagjai városokra és mezővárosokra jellemző kiváltságokat kapnak - mindenképpen eléggé érdekesnek látszik ahhoz, hogy további vizsgálatok tárgya legyen. Hivatkozott irodalom BAYERLE 1998. BAYERLE GUSZTÁV: A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ből Hatvan, 1998. BELÉNYESY-SZEBENI BELÉNYESY KÁROLY - SZEBENI ANDREA: Jászfényszaru 2000. középkori temploma. In: Szállástól a mezővárosig. Tanulmá28 Uo. 214. sz. 29 Uo. 214. sz. 30 Nyilván ez lehetett az a „székpecsét", amelyet a célzott kutatás sem tudott eddig megtalálni. Lásd BOTKA 2000. 77. p. 31 GYÁRFÁS 1870-1885. D3. köt. 229. sz.