Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Civitas Jasonica". A középkori jászsági városfejlődés némely sajátossága
1478-ban, mint fentebb láttuk, Márton kapitány, Gazdagh Mihály, a másik Márton és Pál - akik berényi, négyszállási és ágói jászok- 1492-ben pedig Sándor Márton kapitány, valamint Bálint berényszállási, László négyszállási és Orbán árokszállási bírák együttesen kérték az 1407/1412. évi, vámmentességre, illetve saját kapitányaik előtt való perelhetőségre vonatkozó kiváltságlevél átírását és újrakiadását. 17 (Más hasonló esetekben a nevek alapján csak gyanítható, hogy szintén kapitányok kérelmeztek. 18 ) A jász szállásokat érintő határjárásokon is képviselték a közösségüket: így például 1466-ban Apáti és Kisér, illetve Iván határjárásán a közvetlenül érdekelt apáti és kiséri kapitányok mellett részt vettek Rassang, Boldogfalva, Gerlaszentgyörgy, Borsóhalma név szerint felsorolt kapitányai, illetve sok más kapitány is, 1501 -ben pedig ugyancsak Apáti és Kisér, illetve Iván határjárásán a mondott két szállás részéről a jász szállásokba rendelt „comes seu offlcialis" mellett jelen volt Horváth Lukács kapitány özvegye Apátiból, két Teverkény és egy Mócza nevű kapitány Kisérről (továbbá számos más jász is e két szállásról). 19 Szintén a közösséget képviselte 1425-ben a királyi jelenlét bírósága előtt Kompolt négyszállási és Beke Péter szentgyörgyi kapitány, akik eskü alatt tettek vallást az újszászi és szarvasi kapitányok ügyében a jászok közötti adózásról. 20 Hasonló vallásnak fogható fel, amikor 1442-ben az ispánjuk által tartott törvényszéken Frank berényi kapitány kérdésére (ami önmagában is szintén egyfajta képviseletnek értelmezhető) a kapitányok is vallottak az öröklés rendjéről. 21 Szinte testületileg segítették ispánjukat a feladata végrehajtásában: így például 1484-ben egy bírói ítélet szerint a jászok ispánjának a jászok kapitányaival és esküdtjeivel együtt kellett elvégeznie a borsóhalmi kúrián tett építések értékének, illetve a kiházasításokra tett költségeknek a felbecsülését, s ennek a becsűnek az alapján az ingóságok felosztását is ők tartoztak elvégezni. 22 És hogy valóban testületként működhettek, azt az esküdtek megléte mellett egy 1551. évi - tehát eléggé késői - adat is igazolja: az a bizony ságlevél, amelyet egy kapitány és a kapitányok officialisa, egyébként maga is kapitány adott ki a jákóhalmi kapitányság eladásáról az érdekeltek által előttük tett vallás alapján. 23 Ez a testületszerű működés talán annak a lehetőségét is felveti, hogy már a középkorban létezhetett valamiféle székkapitányi officium, amelynek az élén a kapitányok testületének a vezetője állhatott - hangsúlyozom azonban, hogy ezt a feltételezést a forrásadatok nem bizonyítják. 17 GYÁRFÁS 1870-1885. IJJ. köt. 208. és 222. sz. 18 1412-ben berényszállási Péter fia László kérelmére írta át és erősítette meg Zsigmond király a vámmentességről és a saját bírák előtti perelhetőségről kiadott kiváltságlevelét; 1446-ban a berényszállási András fia Márton kérelmére erősítették meg a rendek Zsigmond király ugyanezen kiváltságlevelét; végül 1512-ben Ficsor György és Kovács István kérelmezte Ulászló királytól a kegyúri jog megerősítését. Lásd GYÁRFÁS 1870-1885. III. köt. 92., 140. és 243. sz. 19 Heves megyei Levéltár, XV. 1. (Mohács előtti gyűjtemény), 404. sz.; GYÁRFÁS 1870-1885. m. köt. 232. sz. 20 GYÁRFÁS 1870-1885. IJI. köt. 106. sz. 21 Uo. 214. sz. 22 Uo. 214. sz. 23 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, TV. 501/d. (Borsod vármegye nemesi közgyűlésének iratai: Acta judicialia non prothocollata), 1.1. 15. sz.
