Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Kaposi Zoltán: A gazdasági elit Kanizsán a 18. század második felében

lom előtt a város népessége már meghaladta a 10 000 főt, s még mindig úriszék alá tartozott. Nem véletlen, hogy az uradalmi akarat sokszor megtört a lakosság ellenállásán. Az 1770-es évek után - s főleg Batthyány Fülöp hitbizomány-átvétele ( 1806) után - az uradalom békülékenyebbé vált, s már nem nagyon kívánt beleszólni a város belügyeibe, így Kanizsa egyre jelentősebb autonómiát ért el.

14 A foglalkozási szerkezet felől közelítve azt láthatjuk, hogy szinte minden gazdasági ágazat egyre szélesedett a vizsgált korszakban. A város társadalmának legjelentősebb része egyértelműen agrárfoglalkozású volt, a városban és rajta kívül is telekkel, szántóval, réttel, kerttel rendelkezett, jogosult volt a közös legelőn állatot tartani, s joga volt az erdők használatához. Ennél kisebb arányt tett ki az iparosok csoportja, akik megélhetésüket elsődlegesen az ipari tevékenységből biztosították, viszont gyakorlatilag minden iparos esetében bizonyítható, hogy sokszor a gazdáknál jóval nagyobb földekkel is rendelkezvén, mezőgazdasági termeléssel is foglalkoztak. Ez minden ágazatra kiterjedt, a szántóföldi növénytermeléstől a rétgazdálkodáson át egészen a jövedelemszerzésben is fontos helyet elfoglaló szőlészetig. Nem újdonság ez, hiszen a nemzetközi példák s a magyarországi városokról született feldolgozások is megerősítik a kanizsai példát.

15 Bár a város határában nem voltak szőlők, a kanizsai polgároknak lehetőségük volt egyrészt a város közvetlen szomszédságában lévő, de már más uradalomhoz tartozó szőlőhegyeken extraneusként gazdálkodni, illetve a város határán kívül eső, de a kanizsai uradalomhoz tartozó homokkomáromi hegyen szőlőt termelni és bort előállítani.

16 A mezőgazdaság mind a kereskedők, mind az iparosok, értelmiségiek és a városban élő nemesek szempontjából lényeges ágazat volt. Az iparosok aránya nagyjából a város népességnövekedésével párhuzamosan változott, a kézműves családfők száma a vizsgált korszakban, a 18-19. század fordulóján mintegy 230 főt tett ki.

17 Az iparosok szaporodása szorosan összefüggött Kanizsa piacközponti szerepének erősödésével. Az öt közlekedési út csomópontjában fekvő város kivételesen jó alkalmat kínált az árucserére, így nem véletlen, hogy a helyi iparosság egyre inkább a vásárokon értékesítette termékét. Ennek tulajdonítható a kereskedők számának szaporodása is: az 1780-as évek vége felé már 12 kereskedőt írtak össze,

18 s az ő tevékenységük igen komoly bevételi forrása volt az uradalomnak. Ne felejtsük el, hogy egy kereskedő évi 40 forintért kapta meg az engedélyt a városban folytatott szabad kereskedelemre. Ezen társadalmi és foglalkozási csoportok mellett igen nagy jelentősége volt az uradalmi alkalmazottaknak: létszámukat hozzávetőleg 40-50 főre becsülhetjük, s egy 13 BARBARITS 1929. 46. p. A város 600 polgárának aláírásával, 1848. március 20-án készült kiáltvány szerint a városban 13 000 polgár élt, ami egy kicsit túlzás, mértékadó becsléssel maximum 10-11 000 fő közé tehető Kanizsa népessége. 14 Lásd: KAPOSI 2006. 176. p. 15 Az európai áttekintéshez lásd BAIROCH 1991. 16 A szőlészethez lásd KAPOSI 2006b. n KAPOSI 2007.132. p. 18 MOLP 1322. 181. 39. sz.