Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Blazovich László: A Dél-Alföld települései a 16. században a defterek alapján

terjedt a vizes helyek száma.

10 A szabadkai náhijében pedig kiemelkedően magas a lakatlan helyek mennyisége (60%) a lakottakéhoz képest. A szegedi, szabadkai és részben a kalocsai náhijében azonban megjelenik a szállás, az állattartó tanya. A bajai, zombori, bácskai és titeli náhijék esetében a lakatlan helyek száma a lakottakénak hozzávetőlegesen egyharmada. A Duna mentén és a Telecskán, amely kiváló búzatermő vidékként mindig jó szántóterületekkel rendelkezett, másképpen alakultak a művelési ágak. Az összeíró nemegyszer feltünteti, hogy a mellette lévő település lakói szántják, művelik az illető pusztát. A fenti adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy nem pusztán népességcsökkenéssel állunk szemben, hanem a fold hasznosításának, müvelése módjának is célszerű figyelmet szentelnünk. Igaz, hogy korszakunkban népes falvak, mezővárosok nem tűntek el a szegedi szandzsák területéről, mint a Temesközben, de látunk hasonlóságokat a két terület településrendszerének változásai között. Legalább annyira, ha nem jobban befolyásolta a gazdaságban bekövetkezett változás - a szilaj állattartás térhódítása nyomán a nagy legelőterületek kialakítása - a településhálózat képének átalakulásait, mint az új hatalom megjelenése. És tegyük hozzá: az Alföld ezen régiójának lakott helyei már korábban sokkal ritkábban helyezkedtek el, mint a peremvidékek települései. A településháló hangsúlyos és hangsúlytalan helyek összességéből áll össze. Egy-egy települést forgalmi helyzete vagy más helyi energiája (piacközpont, bánya, bortermelés) emel ki a környező települések közül. A török hatalom a középkori magyar településhálózatot örökölte meg, amely az Alföldre nézve 1541-1543-tól a század végéig fokozatosan (1551-52: a Maros menti háború, Szolnok, Temesvár eleste; 1566: Gyula elfoglalása) a Török Birodalom része lett egészen 1686-ig, sőt a Temesköz 1715-ig, és így kiszakadt a magyar település-, azon belül a városhálózatból. Dávid Géza a Magyarország népessége a 16-17. században című, hosszú lélegzetű, mérvadó tanulmányában településcsoportonként vizsgálta a népességet.

11 A defterekben városnak nevezett települések négy kategóriáját állította fel. Az 1000 feletti, nem mohamedán családfőt számlálókét, a 400 és 1000 családfőt magukba foglalókét, a 100 és 400 családfővel rendelkezőkét, végül a százas szám alattiakét. Az elsőbe a tárgykörünkbe tartozó településekből Szegedet és Kecskemétet helyezte, a másodikba Makót, Békést és Temesvárt.

12 Az előbbi két esetben annyi hozzáfűznivalónk van, hogy Szeged népessége az 1522-es tizedösszeírás alapján, nem túlzó számítások szerint 8000 körül mozgott.

13 Ez a lakosság, bár a hatalomváltás után sokan, főként a tehetősebbek távoztak, a török katonasággal, amelynek létszáma a hadi események függvényében változott, és a civilekkel (1000-1500 fő) számban ugyanannyi maradt, mint 10 RÁCZ 1988. 119-121. p.; RÁCZ 1989. 118-147. p.; RÁCZ 2000.; BRAZDIL-KOTYZA 1995. 175. p. 11 DÁVID 2005. 13-52. p. 12 Uo. 29-30. p. 13 KULCSÁR 1983. 448. p.