Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
IN MEMORIAM KUBINYI ANDRÁS - Szende Katalin: Kubinyi András, a várostörténész
nyeit, és a későbbiekben felhasználta az olasz, a dán és a francia kutatók releváns munkáit is. A külföldi kutatásokat azonban ritkán használta közvetlen mintának - ez alól talán egyedül a Residenzenforschungot tekinthetjük kivételnek. Inkább az új eredmények kreatív felhasználására, nem öncélú divatkövetésre törekedett. Munkásságában ezért nehéz volna követni a 20. század második felének kutatástörténeti „fordulatait". Egyformán foglalkozott társadalomtörténettel a „ social turn " előtt és után, településszerkezeti kutatásokkal a „ spatial turn "-tői függetlenül, az értelmiséggel vagy éppen a zenészekkel jóval a „ cultural turn " előtt. A témákat a források adta lehetőségek és személyes kutatói érdeklődése szerint választotta meg. Különösen az elméletieskedéstől határolódott el: ez „valahogy nem illik be a saját, a múltba magamat beleélő kíváncsiságomba" - írta visszaemlékezésében. 76 A nemzetközi kutatásnak nemcsak ismerője és közvetítője, hanem aktív résztvevője, formálója is volt. Az 1960-as évek végétől sorra kapta a felkéréseket német és osztrák fórumoktól elsősorban a fent említett osztrák várostörténeti társaságtól és a Südwestdeutscher Arbeitskreis für Stadtgeschichtsforschungiól konferencia-részvételekre és előadások tartására; mindkét szervezetnek haláláig tagja volt. 1986-tól 2002-ig képviselte Magyarországot a Nemzetközi Várostörténeti Társaságban is. Mindezek révén a várostörténet vált Kubinyi sokrétű munkásságának leginkább nemzetközi vonulatává. A magyar történettudomány eredményeit közvetítő „missziója" is e téren volt a legjelentősebb, idegen nyelven megjelent tanulmányainak döntő többsége a városi kutatásokhoz kapcsolódik. Tanulmányait a nemzetközi irodalomban is széles közben idézik, ezek viszonyítási pontként szolgálnak a magyar helyzetre vonatkozóan az összehasonlító kutatásokban is. A német nyelvterületen szinte nincs olyan medievista, aki ne ismerné nevét és műveit. Várostörténészi munkájának elismeréseként az Österreichischer Arbeitskreis fur Stadtgeschichtsforschung 1992-ben Pro Civitate Austriae-ài]}?! tüntette ki. Elete utolsó évtizedében viszonylag kevesebb munkája jelent meg idegen nyelven, így a központi helyek kategorizálásáról szóló újabb eredményei nem váltak széles körben ismertté. Tanítványaira maradt az a megtisztelő feladat, hogy ezt pótolják. Végül a kiegyensúlyozott és világos tárgyalásmód nem szorul különösebb bizonyításra, elegendő, ha kézbe vesszük tanulmányait. Az elmondottakból a medievisták és más korszakok várostörténészei számára is világossá válhatott, miért is számít mérföldkőnek Kubinyi András munkássága a magyar középkori várostörténet kutatásában. Cikkeit, eredményeit évtizedek múlva is idézni fogják, módszereit már eddig is többen átvették, és sikerrel alkalmazták. Mindemellett régészekből, levéltárosokból, történészekből kinevelt maga körül egy olyan tanítványi kört, amely szemléletét, igényességét, egyszerre tárgyszerű és emberközeli látásmódját továbbviszi, és átadja a következő nemzedékeknek is. Életműve - ha látszólag lezárult is - tovább hat, inspirál, és folytatásra kötelez. 77 76 KUBINYI 2005a. 243. p. 77 A tanulmány megírása idején a szerző az MTA Bolyai ösztöndíjában részesült.
