Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Petrik Iván: A Nyulak szigeti apácamonostor vámkonfliktusai Budával és Pesttel

A bérlet más vámok esetében is ismert a 15. századból. Ekkora alakult ki olyan tökeerős, vállalkozó szellemű réteg, amelyik képes volt egy ilyen feladatot elvállalni. A vámszedés bérléséhez nem kevés pénzre és nem csekély szaktudásra volt szükség. Az ismert vámbérlők (Csömöri Zay János, Mód Mihály, Parlagi László, Rácz Mihály, Nagyvölgyi László) a vagyonosodó köznemességből, illetve a városi polgárságból kerültek ki. A két budai polgárnak nevezett személy (Rácz, Mód) közül az egyik (Mód, aki apjával, Csömöri Zay Jánossal közösen bérelte a vámot) szintén a Pest megyei köznemességből került Budára.

76 A Csömöriek tekintélyes megyei nemeseknek számítottak, az apácák birtokszomszédai voltak. Mód Mihály felsorolt kormányzói ember 1452-ben, egy apácák elleni hatalmaskodás vizsgálatában. A Csömöri Zay családból került ki az apácákat uraló Cinkota plébánosa a 15. század közepén. Az apácák és a Csömöriek kapcsolata, már csak a birtokszomszédság miatt is, mélyebb és sokrétűbb volt, mint csupán egy anyagi érdekeltségre épülő szerződéses viszony. Nem mondható ez el arról a két bérlőről, akikre váratlanul és nem teljesen jogszerűen lecserélik őket.

77 Nem ismertek a pontos körülmények, sem a felek motivációi; felmerülhet esetleg, hogy Buda városával kötött valamiféle kompromisszum eredménye lehetett a csere. Parlagi nem sokkal később budai provizor lett, míg Rácz Budát képviseli a nagyváradi vámperben. Ebben az esetben nem nagyobb bérleti összeget ajánlhattak, hanem békességet, valamivel kisebb összegért.

78 A vám bérleti kezelésének pontos kezdetét és lezárását nem ismerjük. Talán a Csömöriek lehettek az első vámbérlők, legalábbis másokat korábbról nem ismerünk. De az is elképzelhető, hogy Nagyvölgyihez hasonlóan birtokokhoz kapcsolva máskor is bérbe adták a vámokat. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a 15. század közepétől a század végéig létezett a bérleti rendszer. 1492-ben II. Ulászló már azt parancsolja a budaiaknak és a pestieknek, hogy az apácák officialisait ne zavarják a vámszedésben, azaz ekkor már nem bérlők kezén vannak a vámok.

79 Röviden szólnunk kell még egy, a vámszedéshez kapcsolódó további konfliktusforrásról: a mérlegelési jogról. A Budai Jogkönyv a nyersanyagok (réz, vas, viasz, faggyú), valamint a fűszerek (bors, sáfrány, gyömbér, szerecsendió, szerecsenvirág, cukor) méréséhez a városi mérlegek használatát teszi kötelezővé.

80 Az okleveles anyagban is ilyesfajta kötelezettség mutatkozik meg, ráadásul részben ugyanazon nyersanyagokat említve (viasz, faggyú), csak éppen az apácák mérlegére vonatkozva. 1395-ben az apácák régi szabadságának mondják, hogy a budai vámszedőházukban 76 A birtokbérletek során is szerephez jut ez a meggazdagodott és polgárjoghoz jutott köznemesi réteg. 1451 -ben Keszi György és Szalóki János budai polgárok bérlik az apácáktól Csaba (Pilis m.), Sümeg és Somodor (Esztergom m.) birtokokat. MOL DL 8658. 1407-ben Jakab fia István fia Péter, budai polgár és testvérei: Tamás, András és Anasztázia bérlik Sümeg és Somodor birtokokat. Ez esetben is nemesi családról lehet szó. MOL DL 9300. 77 Parlagira és Ráczra lásd KUBINYI 1963. 80. j. 78 A budai káptalan és Buda városa közti, a felhévizi vám ügyében létrejött megállapodáshoz hasonlóan. KUBINYI 1963. 201. p. 79 MOL DL 19 844. 80 BK/411.,412.