Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Petrik Iván: A Nyulak szigeti apácamonostor vámkonfliktusai Budával és Pesttel
1464-ben, amikor Mátyás arra szólítja fel Buda városát, hogy amennyiben a vásári mérlegeléssel kapcsolatban bármilyen jogokat birtokolnak, azt bizonyítsák, és a tárnokmestert kéri fel, hogy hozzon ítéletet az ügyben. 59 1468-ban az apácák a király személyes jelenléte előtt pereskednek Pest városával. 60 A Mohács előtti utolsó évtizedre datált folyamodványukban szintén a király személyes jelenléti bíróságától várnak döntést. A fehérváriak elleni perükben 141 l-ben Rozgonyi Simon országbíró ellenük ítél, ám az apácák procuratora a királyi személyes jelenlét elé kéri áttenni az ügyet. 61 A 14. század közepétől tehát érvényesült a Werbőczy által írásba foglalt azon elv, hogy az egyháziak világi javaik ügyében világi bíróság előtt pereskedjenek. Az pedig, hogy a 13-14. század fordulóján az apácák a pápához folyamodtak a vámszedés ügyében, azzal magyarázható, hogy az általános bizonytalanság, az egyházi javak gyakori elidegenítése közepette mástól nem várhattak segítséget. 62 Meg kell jegyeznünk, hogy az apácák mindig a „városok" ellen lépnek fel, a polgárok erőszakos lépései után sem az egyes elkövetők megbüntetését kérik. Ráadásul némely esetben valóban a városok vezetői, „intézményesen" vettek részt a hatalmaskodásban. 63 A polgárok hozzáállására jellemzőnek tarthatjuk azt, a más vonatkozásban már említett 1432-es esetet, amikor Zsigmond király királyi embert és a budai káptalan emberét küldte ki Pestre, hogy a várost figyelmeztesse, ne akadályozzák az apácák vámszedőit munkájukban. A bíró és az esküdtek viszont, azon túl, hogy nem titkolták, nem törődnek a figyelmeztetéssel, a káptalani embert sértegetni és gyalázni kezdték. 64 Az említett perkezdemények azonban nem jutottak el az ítélethozatalig, talán a tárgyalásig sem. E konfliktussorozat jellemző forrástípusa nem az ítéletlevél, hanem a királyi parancs. A budai és a pesti polgárok nem kezdeményezhettek pert, hiszen — ez már legkésőbb 1313-ban kiderült - nem rendelkeztek olyan érvanyaggal, amely révén az apácák vámjogát bárhol megkérdőjelezhették. Nem maradt egyéb lehetőségük, mint hogy más, jobbára erőszakos módon érvényesítsék vámmentességi igényüket. Ennek jegyében zavarják el viszonylagos rendszerességgel az apácák vámszedőit az éves vásárokról. Az apácák tiltakozására kiállított királyi parancsok eredményességéről keveset tudunk. A 13. századtól azonban a középkor végéig hosszabb-rövidebb időközönként újra és újra előbukkannak ezek az oklevelek. Ez pedig azt mutatja, hogy egy-egy ilyen parancs korántsem jelentett végleges megoldást. A perek hiányára tehát elsősorban az a magyarázat, hogy a „birtokon", azaz a vámszedési jogon belül az apácák voltak, a polgárok pedig nem rendelkeztek elégséges jogi érvanyaggal ahhoz, 59 MOL DL 16 034. 60 MOL DL 16 614. 61 „procurator [... ] religiosarum dominarum [... ] discussionem premissorum in personalem presentiam [...] domini nostri regis per nos [ti. az országbíró] transmitti postulabat..." Bp. ÜL 1. 292. p. 62 FRAKNÓI 1901-1903.1.165. p.; ERDŐ 2001. 63 A „testvérvárosok" olykor közösen léptek fel az apácák ellenében. Említettük, hogy 1313-ban Buda, külvárosával és Pesttel közösen indított pert. 1429-ben a budai, óbudai és a pesti elöljárók akadályozzák meg a vámszedést a budai Kisasszony napi vásáron. 64 „Iudex et iurati ceterique cives ipsam ammonitíonem minime advertendo ipsi nostro testimonio verba illicita et obprobria [...] dixissent..." MOL DL 12 469.
