Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Petrik Iván: A Nyulak szigeti apácamonostor vámkonfliktusai Budával és Pesttel

dig még sokkal egyértelműbben kötődött Budához, mintsem érdemesnek tűnhetett megemlíteni. A14. század elejére ez némiképp megváltozott, legalábbis annyira, hogy meg lehetett próbálni erre alapozni egy pert. A helyzet annyiban is változott, hogy a Kisasszony napi éves vásárnak legalább egy részét ekkor már a váron kívül tartották, így az itt szedett vám kérdése is elsőrendűvé vált. Az érsek hivatkozott V. István és IV. László privilégiumaira, amelyekben már a külvárost és Pestet is említik mint vámszedőhelyeket, azaz, római jogi gyökerű utalás segítségével egy korábbi tekintélyes értelmezési hagyományra támaszkodhatott,

37 még ha az idézett királyi oklevelekben ez nem teljesen így jelentkezett is.

38 A vámjog területi hatókörének értelmezésén túl azonban, bár kevésbé hangsúlyosan, az érsek más érveket is felhasznált. Utalt ugyanis arra az elvre, amelyet vámperek tárgyalásakor elsősorban alkalmaztak a középkorban, és amely bekerült Werbőczy Hármaskönyvébe, is.

39 Másrészt megemlítette, hogy az apácák már 58 éve zavartalanul szedik a vámot ezeken a helyeken is. Ez a nyitánya annak az érvelésnek, amely majd csak ezután fejlődik ki teljes egészében: a vámszedés az apácák régi joga. Ez a két érv: a vámjog hatókörének királyi értelmezésen alapuló meghatározása és a zavartalanul élvezett régi jog, megkérdőjelezhetetlenül szólt az apácák mellett. Olyannyira, hogy a későbbi oklevelek is kisebb-nagyobb változtatásokkal ezeket visszhangozzák majd. Itt azonban foglalkoznunk kell egy további kérdéssel. Mégpedig azzal, hogyan szerepelt a fentebb említett jogelv ebben a viszályban. Maga a jogelv lényegében a szerzett jogokat védte, azaz a vámok esetében egy korábbi vámadomány alól egy későbbi mentesség nem adhatott felmentést. És viszont: egy korábbi mentességi kiváltságot nem sérthetett egy későbbi vámengedély.

40 Werbőczy a kiváltságok általánosabb rendszerében tárgyalja a vámokra vonatkozó jogelvet, ezzel rámutatva kialakulására is. Mindennek az alapja a szerzett jogok sérthetetlenségének elve, amely a kiváltságokban a „salvo jure alieno" záradék formájában jelenik meg (Hk. II. 2.).

41 Ez az általános elv specializálódott aztán (Hk. II. 9. 3.), annak a másik elvnek a segítségével, amely a korábbi szerző erősebb jogosultságára vonatkozik. Ennek közeli párhuzamát fedezhetjük fel a római jogi „qui prior est 37 Tamás érsek V. István és IV. László értelmezésére hivatkozott „...quam interpretationem [ti. V. Istvánét és IV. Lászlóét] dicimus esse iustam, cum eius sit interpretari, cuius est condere..." Ez a iustinianiusi törvényértelmezési felfogásra vezethető vissza, amelynek a középkorban elterjedt formáját (eius est interpretari leges, cuius est condere) idézi az oklevél. FÖLDI—HAMZA 1996. 73. p. 7.j. 38 Azaz nem IV. Béla oklevelét értelmezték, hanem tényként kezelték a pesti vámszedést. ÍV. Lászlónak több oklevele is említi az apácák pesti vásárvámját: Bp. I. 246. p., MOL DL 1254; Bp. I. 256-258. p., MOL DL 1285., V. Istvántól viszont csak egyetlen oklevél ismeretes, amelyben az apácák vámjogával foglalkozik, a vámszabás átírása: MOL DL 401. Ebben azonban a szokásos átíró formulákban sem Pestet, sem a külvárosokat nem említik. 39 Hk. 1990. II. 9. 40 KUBINYI 1963.; TRTNGLI 2001b. 129. p. 41 Mindezt világosan bizonyítja, hogy amikor Zsigmond a Vasas Szent Péter-napi éves vásár vámmentességét 1395-ben visszavonja, arra hivatkozik, hogy a vásárengedélyt „sine alieni iuris preiudicio" adta. MOL DL 8056.