Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Pál Judit: Katolikus bíró a református város élén. Egy városi bíró karrierje a 18. század közepén Szatmárnémetiben

excandescendiában azért a kocsma tilalmát is renoválni kívánták, hol nékem indifferenter kellett lennem." Elnézést kért azonban, ha „kötelességemben s esküvésemben eljárván", megbántotta Károlyit.

74 Zanathy a hűségben látta a Károlyi-házhoz való kapcsolódásának kulcsát, melyet a másfajta kötelezettségeinek teljesítése nem befolyásolhat: „Én azt tartom, az hűséget nem annyira oskolákban tanuljuk, mint ez világra születésünkkel hozni szoktuk, s annakutána az mint neveltetünk, abban naponként meg is gyökerezünk."

75 Ahogy ebből az esetből is kitűnik, Zanathy nehéz helyzetben volt. A város nem fogadta el, nem tekintette saját emberének, hanem Károlyi kliensét látták benne. Mivel azonban kénytelen volt bizonyos játékszabályokat betartani, ezt Károlyi környezetében többen arra használták fel, hogy a patrónust ellene hangolják. Kétfajta kötelesség ütközött: formális eskü kötötte a városhoz, amely privilégiumainak megtartására bíróvá választásakor felesküdött, és a hűség - formális eskü nélküli, de ugyanolyan, sőt még szorosabb kötelékei fűzték a Károlyi-házhoz. Zanathy 1760 után még egy ideig szatmári lakos maradt ugyan, de már nem játszott szerepet a városvezetésben. Úgy tűnik, kötelességét megtette, sikerült megtörnie a régi református városi elit ellenállását. Ami a továbbiakat illeti, adószedőként hiánya támadt, és ennek megfizetése meghaladta erejét. 1765 után a megyei főjegyzői tisztséget töltötte be. Az idősödő főjegyzőnek a növekvő bürokrácia mellett egyre több volt a dolga. A reformok nyomán 1772 végén át kellett költöznie Nagykárolyba, a vármegye székhelyére. Nagykárolyban azonban nem érezhette túl jól magát, mert 1776-ban Encsencsre költözött ki, ahol Károlyitól kapott egy zálogbirtokot. A főjegyzői székben 1778-ig találjuk. II. József idejében az akkor alakult új alsó fokú törvényszéken ülnöki állást kapott. Időskorában az irodalomnak szentelte idejét, történeti és vallási munkákat fordított. 1789-ben halt meg Nagykárolyban, 72 évesen.

76 Összegzés Kérdéses, hogy a fenti történet mennyiben illeszthető a Német-római Birodalom területén oly sokat kutatott konfesszionalizációs folyamat kereteibe. Max Weber óta közhely, hogy a felekezetek kialakulása az egész társadalmat befolyásolta. Az újdonság a konfesszionalizációs paradigmában a társadalmi fegyelmezéssel és a modern államfejlődéssel való oksági kapcsolat tételezése volt. Heinz Schilling szerint például ennek nyomán alakult ki a fragmentait középkori társadalomból az intézményesen szervezett újkori, „megfegyelmezett" társadalom.

77 Mint láttuk, az államhatalom erősítése, az 74 Uo. 75 Uo. 76 Zanathy pályájáról bővebben lásd: PÁL 2007. 77 SCHILLING 1988. 6. p. Ezúttal is köszönöm Szegedi Edit segítségét a témában való útmutatásáért.