Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Pál Judit: Katolikus bíró a református város élén. Egy városi bíró karrierje a 18. század közepén Szatmárnémetiben

erőszakosan a katolikusok javára billenteni az erőviszonyokat a túlnyomórészt református városban. 1690. december 15-én egy királyi rendelet előírta, hogy a következő évtől minden tisztújításra királyi biztosokat küldjenek ki.

11

A biztosok rendszerint kamarai tisztviselők voltak, és igen széles hatáskörrel rendelkeztek: ők szedték be a szavazatokat, és töltötték be a hivatalokat, ellenőrizték a számadásokat, az adószedés módját, a város gazdálkodását. Az egyház helyzetét is vizsgálták, valamint ellenőrizték a magisztrátus igazgatási és bírói tevékenységét. A biztos ellenőrzési joga tehát a város egész igazgatására kiterjedt. Az utasításokban kidomborodnak a protestánsellenes intézkedések. A biztosok jelentést tettek, ezt a kamara a magyar kancelláriához küldte királyi döntésre, majd a döntést a kamara hajtotta végre.

12 A17. század utolsó évtizedéből más városokból is vannak adataink a királyi biztosok túlkapásaira. A közeli Nagybányán például 1694-ben a királyi biztos megsemmisítette a választásokat, és az elégedetlenkedő polgárságra büntetést róttak ki.

13 Szatmáron azonban 1691-től valószínűleg nem került sor királyi biztosok kiküldésére, ezért 1694-ben a jezsuiták kieszközölték a Szepesi Kamaránál, hogy a tisztújítást kamarai biztos közbejöttével tartsák. Ennek következtében Sárpataki János udvarbíró a református bírót és két tanácsost elmozdított hivatalából. Következő évben a szatmáriak úgy döntöttek, hogy királyi biztos nélkül tartják a választást. Göde Péter jezsuita superior azonban, aki városi plébánosnak is címezte magát, feljelentette a városiakat a Szepesi Kamaránál. Ennek nyomán Erős Gábor, a későbbi szatmári harmincados a Szepesi Kamara biztosaként vett részt az 1695-ben tartott tisztújításon. Kezdetben a tanács, a város régi jogát gyakorolva, biztos nélkül tartotta meg a tisztújítást, és a református Kőszegi Ambrust választották bírónak, a Szepesi Kamara azonban megsemmisítette a választásokat, és Erős közbenjárásával végül is katolikus főbírót erőszakoltak a városra. Tiltakozásukra kétségbe vonták a város privilégiumait, és vizsgálatot rendeltek el a tanácstagok ellen.

14 A jezsuiták azt követelték, hogy a református ispotályt illető piaci vám felét a katolikusok kapják, a református papok jövedelméből ők is részesedjenek, és a nagy harangot adják vissza nekik. A tanács nem egyezett bele, szerintük a jezsuitáknak meg kellene elégedniük a külső dézsma negyedével, valamint a református iskolától elvett 11 Magyarország nyugati és északi részein ez a folyamat már korábban megkezdődött. A tanácsokba minél több megbízható katolikust igyekeztek betenni, erre már a 17. század második évtizedétől vannak példák, de az 1670-es évektől lett közvetlenebb. A tanácsot és a bírót a kamarai megbízott iktatta be. 1673-ban a szepesi kamara utasítást fogalmazott meg a biztosoknak arra nézve, hogy mindkét tanácsban katolikus többséget kell biztosítani. Felső-Magyarországon 1674-ben kezdődött meg a városi testületek katolikussá válása, hosszas huzakodás, esetenként a katonaság bevetése nyomán. H. NÉMETH 2003. 233-234 p.; TÓTH 2003. 215-228. p. 12 NAGY 1971. 39. p. 13 R. VÁRKONYI 1989. 136. p. 14 Román Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Fiókja (Arhivele Nationale Filiala Jude^eanä Cluj, a továbbiakban: KL) F 20 Szatmárnémeti város levéltára, Iratok. 1695/317, 321, 345. Lásd még FERENCZ é. n. 28. p.