Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegyei mezővárosok vezető testületeiben etnikai, vallási és társadalmi jogállás szerinti képviseleti paritás gyakorlata a feudális kor végén

szabadon fogja a Szószóllót választani, szinte ezen alkalmatossággal lészen a Választott Község által minden Candidatió nélkül az Actuárius és a Szószóllónak megbetegedése vagy más törvényes okok miatt leendő hátráltatása esetére, két öregebb különböző vallású, azonban ezen czélra alkalmatos és minden szükséges tulajdonságokkal felruházott tag választandó, kik közül az első Al-Szószólló, a másik pedig Senior Tisztet és Nevet viselvén, s az előbbeni az utóbbinál elsőbbséggel bírván, ezek lesznek kötelesek a fő Szószóllónak hátráltatása esetében az Előlülést viselni, és a Szószóllónak rendszerint való kötelességét teljesíteni."

14 Az ortodox rác, a református és katolikus magyar, valamint a katolikus német lakosságú Ráckevén 1725 és 1848 között három ízben is módosítottak a felekezeti képviselet paritásán, alapvetően a ténylegesen változó vallási-etnikai arányokat követve. Az alapvető tendencia az volt, hogy a katolikusok aránya nagymértékben növekedett, az ortodox híveké pedig erősen lecsökkent. Az 1725-ös szabályozás szerint két évig református, egy-egy évig katolikus és „rácz" vallású, 1790-től két évig katolikus, egy-egy évig református és ortodox vallású, 1807-től három évig katolikus, két évig református és egy évig „görög" vallású bírót választhattak.

15 Bár a görögkeletiek 1794-ben javaslatot tettek arra, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben - mely szerint 6 katolikus, 4 református és 2 ortodox szám feletti (supernumerarius) tanácsnok van-, a három felekezet válasszon egyformán három-három szenátorjelöltet, hogy egyforma súllyal vegyenek részt a kormányzásban, de a többség ezt elutasította.

16 Sőt a hajdani ortodox szerbek által lakott város hovatovább kifogyott a rác lakosokból. Az uradalmi prefektus 1818. június 4-én kifogást emelt a bíróválasztást illetően, hogy a városban kevés az erre alkalmas rác lakos.

17 Hozzáfűzte, „ha netalán három alkalmatos tag nem találtatnék, ezen esetre akár Catholikcus, akár Reform. Vallásút, az alkalmatos egy, két Görög vallású mellé candidálni nemcsak lehet, hanem szükséges is". A mezőváros főbírói tiszte mellett - az arányosságnak megfelelően - másik vallású volt a következő legfontosabb tisztség, a perceptorság. A rácok 1794-től minden ötödik, 1806-tól minden hatodik évben tölthették be ezt a hivatalt. A két — szintén évenként választott - kisbíró, illetve a 19. század elejétől a külső tanács vezetőinek, a két népszószólónak egyike katolikus, a másik református volt. A 12 tagú belső tanácsot 6 katolikus, 4 református és 2 görög rítusú, a 24 tagú külső tanácsot pedig az előző arányoknak megfelelően 12 katolikus, 8 református és 4 „óhitű" személy alkotta. A rácság további gyengülését jelzi, hogy az 1847-es választáskor a 60-ra bővült külső tanácsból 30 katolikus 27 református és csupán csak 3 tagja volt „görög".

18 A katolikus magyarok és görögkeleti szerbek lakta Szentendrén a 18. század elejéig egy katolikus és három ortodox gazdag polgár együtt (mintegy korporative) kor14 Uo. 148. p. 15 MISKEI 2003. 287. p. 16 PML Ráckeve Mezőváros Tanácsának iratai (továbbiakban: RMT ir.) Tanácsülési jegyzőkönyv (továbbiakban: Tan. ül. jkv.) 1794. november 2., 6. 17 MISKEI 2003. 307. p. 18 PML RMT ir. Tan. ül. jkv. 1847. október 31.