Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Bariska István: Kőszegi elit 1568-1648 között

1589-ben háromszor választottak városbíróvá.

54 Róla lényegesen többet tudunk, mint az Inckhoferekről. Mégis van bennük közös. Mindegyik képességére szükség volt, hogy létrejöjjön a kőszegi önkormányzat kétkamarás rendszere. Ezzel azonban ki is merültek a lehetőségek. Ebből a korból hiányoznak bizonyos forrástípusok, így a polgárkönyvek, a végrendeletek, a testamentumok, az inventárium. Még pontosabban igen gyéren maradtak fenn ahhoz, hogy be lehessen mutatni legalább az elithez tartozók személyét. Közvetett, ráutaló módon azonban van módunk még valami fontosat kiemelni: Kőszeg kitüntetett helyét a szűkebb piackörzetben, valamint a céhes ipar feltűnő előretörését a 16-17. század fordulóján. Paul Dauchner még jegyző korában tett panaszt, hogy Bécs 1570-ben a szekérvám helyett áruvámot vezetett be a Habsburg-zálogon lévő Kőszegen.

55 Dauchner attól félt, hogy a térség piackörzeteiben Kőszeg hátrányba kerül Szombathellyel és Pápával szemben. Ugyanakkor 1564—1641 között 23 céh alakult Kőszegen, vagy kérte alapszabálya megújítását.

56 Közöttük ráadásul a 16. században főleg a háborús konjunktúrát kihasználni képes kézműiparok erősödtek meg, melyek nyersanyag-beszállítói a helyi kereskedők lettek a fenti idézett északi és déli piacokról. Dauchner jogi védelmet, felügyeletet és statátumminták közvetítő szolgáltatását biztosított a céheknek. Egyáltalán nem kizárt, hogy e céhek képviselői tették őt városbíróvá. És az sincs kizárva, hogy számos városbíróban éppen a piaci stabilitásban érdekelt céhek képviselőit is látnunk kell. Erre utal az is, hogy az önkormányzati testületek maguk alapították a 16. század végi polgárjogot a céhtagságra. Sajnos a szűk keretek miatt itt nincs arra mód, hogy belemenjünk az etnikai és a klánosodási kérdésekbe. A névtudomány elítéli azt, hogy csak írás és hangzás után döntsük el az etnikai hovatartozást. 1568-1648 között ennek a módszernek még nincsenek komoly veszélyei. A mindösszesen 21 hivatalviselő közül 8 bíróról, név szerint Enyedi Fábiánról, Zámbó Ferencről, Cseke Györgyről, Erdős Péterről, Hosztódy Jánosról, Balázs Mihályról, Marton Ferencről és Hosztódy Istvánról minden különösebb kockázat nélkül el lehet dönteni, hogy magyarok voltak. A többséget képviselő 13 városbíró, nevezetesen Mathe Inckhofer, Lienhardt Lang, Erhardt Inckhofer, Thaman Klein, Paul Dauchner, Hanns Plickenofen, Michael Freisinger, Walentin Herbst, Benedikt Pammer, Merth Dauchner és Hanns Pammmer esetében pedig kockázat nélkül megállapítható, hogy a német ajkúakhoz tartoztak. Százalékosan kifejezve ez azt jelenti, hogy az adott időszakban a német ajkú emikum 62 százalékot, a magyar 38 százalékot képviselt Kőszegen. Nyilvánvaló az is, hogy kiváltképpen a Freisinger, a Pamer és a Marton család újra és újra visszatérő hivatalviselése érdemelne külön elemzést. Ha pedig tudnánk a rokonsági kapcsolatokról, netán a felekezeti hovatartozásról, jól értelmezhető érdekviszonyokról, akkor a klánosodás jelenségéről is számot adhat54 BARISKA 1986. 126-127. p. 55 Österreichisches Staatsarchiv. Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Altes Hofkammerarchiv. Niederösterreichische Herrschaften. Stadt G[üns] - 68 / B. Kőszeg, 1570. aug. 22. 178-182. p. 56 BARISKA 2004. 303-304. p.