Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Szabó András Péter: Beszterce város fejedelemség kori kormányzata és politikai elitje. Egy archontológia forrásai és hasznosítási lehetőségei
vüket mindig feljegyezték. Ironikus módon minél többen és többször hiányoztak, annál teljesebb lesz az archontológia. A százférfiak jegyzőkönyve kapcsán érdemes még megemlítem, hogy itt találjuk meg időnként a városi tizedesek és tűzhelyfelügyelők listáját is. Miután áttekmtettük a város archontológiai szempontból fontos forrásanyagát, ideje ismertetnünk, hogy mi derül ki gyűjtésünkből a besztercei belső tanácsra nézve. Már említettük, hogy más szász városoktól eltérően itt a centumvirek választották a teljes testületet. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy a hatalom körei Besztercén kevésbé zárultak volna be, sőt. Bár elméletileg mind a bírót, mind a belső tanácsot egyéves időtartamra választották, a procedúra láthatóan teljesen formális volt. 48 Az esküdtek, amennyiben nem következett be valami rendkívüli esemény (belharc, távozás a városból) gyakran megválasztásuktól egészen halálukig csaknem folyamatosan a belső tanács tagjai maradtak. 49 A tanácstagság csak akkor szünetelt, ha az illetőt a szokásoknak megfelelően néhány évre kiküldték, hogy a centumvirek szószólója és egyben osztóbíró legyen. 50 Az átmenetileg távozó helyébe ilyenkor tagot választottak, a szószóló azonban néhány éves külső tanácsbeli működés után mindig visszatérhetett a szenátusba. A sajátos gyakorlat minden bizonnyal arra szolgált, hogy a belső tanács teljesen ellenőrzése alá vonja a százférfiakat. Az erőteljesen oligarchikus rendszer további jellemzője volt Kassához és más magyarországi, illetve erdélyi városokhoz hasonlóan a tanács szigorú rangsorrendje is, amely itt igen erőteljesen függött a bekerülés időpontjától. A testületen belüli előrelépés csak lassan, fokozatosan volt lehetséges, nagyon ritka az olyan ugrás, mint amelyet Gregorius Daum 1555-ben a tanács hatodik helyéről a főbírói székbe végrehajtott. 51 A szószólóként működő személyek is általában a testületnek abba a szektorába érkeztek vissza, ahonnan átmenetileg távoztak. A tanácsba frissen bekerült tagok közül többen, így például az 1647-ben esküdtté választott Martin Arnberg, korábban a centumvirek közül a tanácsviseltek mellé rendelt osztóbírák voltak. 52 A főbírák listája szintén a rendszer zártságát illusztrálja. Az 1580-tól 1586-ig folyamatosan regnáló Caspar Budaker esete unikum ugyan, de általános az, hogy két ember, átlagosan két-három évenkénti cserével, felváltva gyakorolja a főbírói hatalmat. Míg egyikük főbíró volt, addig a másik a belső tanács rangidős tagja (projudex). Egy ilyen duumvirátus akár húsz évre is kisajátíthatta magának a városi főhatalmat. A szokás csírái már a késő középkorban is megjelentek, de igazán csak a 16. század közepén teljesedett ki. 1555 és 1575 között Gregorius Daum (Thimar) és Caspar 48 Az évenkénti választás már a középkor végi Budán sem jelentett a tanács esetében nagy mobilitást: KUBINYI 1973.140. p. 49 Árulkodó, hogy 1521-ben egy tanácstag jogsérelemként értékelte újraválasztásának elmaradását: MÜLLER, G. E. 1985.61. 50 Egy 1697-es adat szerint a szószólókat elméletileg a százférfiak szabadon választották: MÜLLER, G. E. 1985. 93. p. A gyakorlat azonban a belső tanács hibátlan érdekérvényesítését mutatja. 51 BVXm. a.Nr.3. fol. 55. 52 BVL III. a. Nr. 11. 139. p., illetve 146. p.
