Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Flóra Ágnes : A kora újkori kolozsvári elit portréja
A polgárjog feltételeit mindig a helyi körülményekhez igazodva állapították meg, vagy szabályozták a városi tanácsok. 21 Alapjában három szempont érvényesült: a háztulajdon, az adózás, illetve a feddhetetlen nemzetséglevél. A Kolozsvárra költöző új városlakók polgári jogigényét a város az „örökség", azaz az ingatlanvásárlások felügyeletével korlátozta. Az 1595-ben alkotott, polgárságról szóló határozat szabályozta a beírást a polgárkönyvbe. 22 Ezt követően elvileg a polgárjogot nyert egyénen múlott, hogy ambícióihoz mérten részt vegyen a város igazgatásában. Gyakorlatilag ennél többre volt szüksége. A választhatóság egyik záradéka a vagyoni alapon nyugvó tekintély volt. Ez tulajdonképpen egyben a patríciusság egyik, sokak által vitatott, alapvető ismérve is 23 A Budai Jogkönyv, amelyen tulajdonképpen a kora újkori kolozsvári városvezetés normatív rendszere alapult, explicite kimondja, hogy városelöljárói tisztségre a szegény nem alkalmas. 24 Természetesen a realitásokat figyelembe véve gyakorlatilag egzisztenciális okai is voltak a szegények politikai kirekesztésének: a de iure önkéntes alapon, mellékfoglalkozásként művelt közszereplés olyan biztos anyagi hátteret kívánt meg, amely lehetővé tette az egyáltalán nem vagy csak részben javadalmazott városi funkciók gyakorlását. 25 Kolozsváron a tanácsba való beválasztás nem járt közvetlen honoráriummal, annak ellenére, hogy a belső tanács tagjai szinte állandó foglalkoztatottságban voltak. Ezen próbáltak változtatói 1592-ben a városi elöljárók, keresetüket azonban a százférfiak elutasították, azzal az indokkal, hogy mivel a városi tanács Isten által elhivatott testület, a fizetséget is Istentől várja. 26 Ez az érv a mai ember számára minden bizonnyal ironikusan hangzik, de a 16. században az isteni elhívatás volt a hatalomgyakorlás egyik legitimitása. 27 Ezen a reformáció sem változtatott, sőt a városi papság és a politikai elit szoros kapcsolata csak felerősítette ezt a helyzetet. Elhivatott, de nem hivatásos politikusok voltak, hiszen ebben a korban a városi kancellária tagjain kívül, a városigazgatás közszereplői nem hivatásszerűen, hanem kiváltságként gyakorolták hatalmukat. 28 A bírói tisztség volt az egyetlen olyan magas városi funkció, amellyel járt némi javadalmazás. 29 A paritásos rendszer azonban csak minden második évben tette lehetővé ezen javak élvezetét. A fizetéssel járó funkciók kizárólag a százférfiak által meghatározott időre választott kisebb hivatalok voltak. Megkülönböztetett státusnak örvendett a városi jegyző, illetve segédei. A 16. század közepén, úgy tűnik, egy-egy képzettebb nótárius megszerzéséért versenybe szálltak az erdélyi városok. 1570-ben Kolozsvár igazgatásában kisebb fenn21 ISENMANN 1988. 76-77., 93-102. p.; SZENDE 2006b. 86. p. 22 TanJkv. 1/5. 1595. 128v.-129. 23 BÁTORI 1975. 3. p. 24 „ein armerr, wen er ist ein dürfftiger". MOLLAY 1959. 66. p. 25 NICHOLAS 1997. 123. p. 26 TanJkv 175. 1592.90. 27 POECK 2003. 13. p. 28 WEBER 1919. 23. p. A törvény értelmezőit (Juristengeist) Weber a 16. századtól a francia forradalomig tekinti hivatásos politikai szereplőknek. 29 TanJkv. 1/5. 1597. 148.
