Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Goda Károly: A hatalom szociológiája: közéleti városvezető csoportok a 15—16. századi Sopronban

Az 1510-es évektől a hatalmi szerepeken osztozó személyek köre szűkült: döntően 2 polgár ragadta magához tizenöt évre a kezdeményezést (lásd az 1. és a 4. ábrát). Michael Iban az 1480-as években lócsiszárként érkezett, és már az 1490-es években tanácsos lett. Sopronban a bortermelés és terménykereskedelem révén tett szert komoly vagyonra. Gazdasági és közéleti pozícióit azonban hiába erősítette meg két kedvező házassága és mesés öröksége: utódai eladósodva tűntek el a soproni forrásokból. A sikeres lócsiszár mellett, majd őt követően Sopront irányító, feltehetően stájerországi származású Cristoph Grätzer az 1490-es években érkezett a városba. Karrierjét mészárosként kezdte, a marhakereskedelemmel szerzett vagyonát öt kedvező házasságával sokszorozta meg, de csupán egy lánya élte túl őt, aki férjével (Leopold Kaufman) együtt lett a hatalmas hagyaték örököse. A csoport többi tagja csupán kisebb szerepet játszott a város vezetésében. Michael Murr és Paul Schützner személyét házassági-rokonsági szálak kötötték össze, továbbá ebben a körben azonos nevű nagybátyja szerepét mind városbíróként, mind polgármesterként sikeresen vitte tovább Martin Sighart. A rokoni kapcsolatok a kör többi tagjánál is fontos szerepet játszhattak. Peter Fleischackher az előző körben domináns szerepet betöltő Georg Baumgartner nagynénjét vette feleségül, míg Michael Murr sikeresen adta tovább felhalmozott vagyonát és kapcsolatait fiának, Hansnak, aki az 1540-es években vett részt a város legfőbb irányítóit tömörítő csoportban.

28 Az 1530-as és 1540-es évek ismét két személy, Andre Balltram és Hans Reiss szinte kizárólagos és párhuzamos irányító szerepét hozták el (lásd az 1. és a 4. ábrát). Az előbbi, felső-ausztriai nemesi származású polgár legalább kétszer házasodott Sopronban, és tanácsossá vált fia az 1560-as és 1570-es években az evangélikus hitvallás támogatója lett. Özvegyét Cristoph Klebelsberger, a város 1553 és 1579 közötti, szinte teljhatalmú polgára vette feleségül. Hans Reiss az 1520-as években tanárként került a városba, majd 1531-ben lett tanácsos. Még az 1550-es években is vezette a várost, amikor a padovai egyetemet is megjárt fia, Zacharias folytatta apja közéleti szerepét, méghozzá úgy, hogy időközben elvette egy korábbi városbíró, Thomas Preiss özvegyét. A korszak kisebb jelentőségű vezetőinél a többé-kevésbé közvetlen családi szálak hasonlóan jelentősek voltak. Van példa a korábbi atyai szerep közvetlen folytatására (Franz Siebenbürger), és a beházasodásra is az előző vezetői kör családjaiba (Thomas Preiss Kaspar Kolb családjába). Ráadásul találkozunk olyan esettel is, amikor egy, a szűkebb elitben részt vevő polgár, Alex Gering mostohalányát a szintén ebbe a körbe tartozó Leopold Steiner, özvegyét pedig az 1560-as évek egyik vezető személyisége, Orbán Phleger vette el. Végezetül hatalmi pozícióit sikerrel „örökítette" saját gyermekére is, hiszen második házasságából született fia, Hans az 1580-as, 1590-es években állt hosszasan a város élén. Hans Murr esetében találkozunk a forrá28 Az egyes polgárokra vonatkozó prozopográfiai adatokat lásd GODA 2006b. Appendix I. nr. 16. (Michael Iban), 12. (Cristoph Grätzer), 48. (Hans Steiner), 24. (Michael Murr), 41. (Paul Schützner), 46. (Martin Sighart IL), 9. (Peter Fleischhackher), 23. (Hans Murr), 3. (Oswald Bläswetter), 14. (Leonhard Hofmair), 19. (Kaspar Kolb), 22. (Paul Moritz), 29. (Bartlme Omer), 33. (Michael Pullendorfer). GODA 2004a. 59-72. p.