Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

IN MEMORIAM KUBINYI ANDRÁS - Laszlovszky József: Kubinyi András (1929-2007)

LASZLOVSZKY JÓZSEF KUBINYI ANDRÁS 1929-2007 A magyar középkortudomány egyik legjelentősebb alakja, a középkori magyar történelem, a középkori régészet és számos más, ezen korszakkal foglalkozó történettudományi diszciplína meghatározó egyénisége távozott el közülünk életének 79-ik évében. Életművének feldolgozása és kutatási eredményeinek számbavétele még bizonnyal hosszú időre nyújt témát a kutatók nemzedékeinek, hiszen biztosan már most kijelenthetjük, hogy munkássága nem azok közé a tudományos produkciók közé sorolható, amelyek csak a maguk korában váltanak ki, esetleg a kutatók körein túl is széles körű érdeklődést, hanem még évtizedek múlva is mindig kiindulópont lesz sokféle kutatási területen. Precíz és az emberek életpályáját kutató tudósként egy hosszú tanulmányban maga dolgozta fel életének fordulatait, a sorozatos „véletleneket", amelyek arra vezették, hogy egyszerre legyen több tudományág meghatározó egyénisége is. Ha számba vesszük munkásságát, akkor sok-sok írása kapcsán mondhatjuk azt: alapmű. És bizonyosan az is marad. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy várostörténeti írásai, amelyeket éppen ebben a kötetben foglalt össze tanítványa, Szende Katalin, milyen mértékben alakították át e kutatási terület vizsgálatát. És ugyanezt mondhatjuk el sok-sok más témáról is. Hiszen tanulmányai, amelyek közül több is monográfialéptékben dolgozott fel kérdéseket, majd élete utolsó éveiben megjelent könyvei, új irányt adtak azoknak a kutatásoknak, amelyek Mátyás király történeti alakját és országát vizsgálták, és új megvilágításba helyezték a Jagelló-korszak megértését, beleértve e korszakok uralkodói politikáját, királyi udvarát, gazdálkodását, társadalmi szerkezetét és hadtörténetét is. Közel négyszáz tudományos közleményében feldolgozta a késő középkori arisztokrácia egyes csoportjainak szerepét, a középkori magyar városok és városhálózat fejlődését, de ugyanígy közölt munkákat a parasztság hétköznapi életéről és a mindennapok szokásairól is. Hatását és munkásságának átfogó jellegét jól mutatja, hogy amikor az irányításával egy jórészt tanítványaiból álló kutatócsoport összefoglalta a középkori magyar gazdaságtörténet és gazdálkodás legfontosabb kérdéseit, e tanulmánykötetnek szinte minden írása kiindulópontként valamely olyan művére hivatkozott, amelyek ma már alapművek. Ez a kötet és egy másik, amely a középkori anyagi kultúra és hétköznapi élet kérdéseit foglalja össze, és amely egy Mátyás-kötet mellett életének utolsó napjaira is bőséges szellemi feladatot és munkát adott számára, jól mutatja, hogy életművében a történettudomány, a régészet, az írott források és a tárgyi kxütúra kutatása hogyan fonódott össze, vált szétválaszthatatlanná.