Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Vadas Ferenc: Gázgyárak Bécsben és Budapesten
amikor kijjebb, ipari övezetben építtetett újabbakat, akkor a választás a Ferencvárosnak a Nagykörúttól körülbelül 2 km-re lévő részére esett. (2. térkép) A budapesti gázgyárak (ez utóbbi kivételével) túl közel voltak tehát a sűrűn lakott városrészekhez, ami folyamatos lakossági panaszok forrása lett. A nem elég messzire telepítés okáról nem szólnak források, ezért csak feltételezés, hogy két tényező játszhatott közre: egyrészt az 1850-60-as években Pesten senki sem számolt a következő félszázad városnövekedési ütemével, másrészt a távolsággal arányosan növekvő vezetéképítési költségek nagyobbak lehettek, mint az olcsóbb telekárból adódó nyereség. A századfordulón viszont, amikor a két főváros maga épített községi gázgyárat, mindkettő meglehetős távolságra épült belvárosától, de a budapesti akkor is jóval közelebb, mint a bécsi, ráadásul az uralkodó szélirányt tekintve kedvezőtlenebb helyen. Ezen a ponton kikerülhetetlen az összehasonlítás a két város gázgyárainak össztermelését illetően. 51 Bécsben a kisüzemi kezdetek miatt nagyon alacsony az induló érték (évi 50.000 m 3 ), 1845-ben kb. annyi, mint a pesti gázszolgáltatás tíz évvel későbbi első üzletévében (7-800.000 m ). Abban az évtizedben viszont megtízszereződik (7,500.000 m J ) és a következő 30 évben ismét a tízszeresére nő; a századforduló körül éri el a 100,000.000 m 3-es értéket (ami az első világháborúig még megduplázódik). Budapest az 1880-as évek elején évi 10,000.000 m gázt fogyaszt, a századfordulón 30,000.000-t és 1910-ben 60,000.000-t, az első világháború kezdetére 83,800.000 m-t. Csak az arányokat tekintve: a kiegyezés idején Bécsben 8-9-szer annyi gázt szolgáltattak, mint Pest-Budán, 1895-ben már csak 3,5-szer annyit. A bécsi községi gázgyár megépülte után nem nőtt, de nem is csökkent az aránybeli különbség (a mennyiségi igen), míg az első világháború kitörése idején, tehát az óbudai gyár felépülte után a differencia még mindig több mint 2-szeres volt. Dinamikáját tekintve a fejlődés Budapesten volt gyorsabb: Bécs termelése a 10-szeresére nőtt a békeidők utolsó 50 évében, Budapesté - a jóval alacsonyabb induló érték miatt - majd' a 40-szeresére. Végül: ha azt vesszük, hogy nálunk a hány évvel korábbi bécsi szinten mozgott a termelés és a fogyasztás, akkor átlagosan 20-25 éves késést állapítható meg, ami nagyobb, mint a gázvilágítás kezdetében, a megváltásban és a községi gyár építéseben mutatkozó másfél évtizedes konstans lemaradás. Megfelel viszont a két város nagysága és fejlettsége közötti különbségnek. így válik érthetővé, hogy a Bécsben épülő hatalmas simmeringi együttes mellett a vele egykorú II. ferencvárosi gyár képe provinciális benyomást kelt: kis földszintes épületek egy nagy udvar körül, csak a gáztárolók jelentősebb tömegűek. A két szomszédos gyár együtt már tekintélyesebb megjelenésű, de ami Bécsben készült, az más nagyságrend. A 19. század végén általános tendencia volt az európai várospolitikában az addig magánkézben lévő közmüvek monopóliumának megtörése, a magánvállalatok községesítése, jövedelmüknek a közjavára fordítása. 52 A gázgyárak e törekvés legfontosabb sí PÁSZTOR 1929. 108-114, 125. p;, OFFENTHALER 2003. 175. p.; OFFENTHALER 2005. 193. p. 52 SIPOS 1996. 163-164. p.
