Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Vadas Ferenc: Gázgyárak Bécsben és Budapesten

5. kép. A józsefvárosi gázgyár távlati képe, 1895 körül (részlet) KLEINER 1901 A helyválasztásnál és az épületek elrendezésénél alapvető szempont volt a bővíthetőség: nemcsak a kemenceház megkettőzésére volt ajánlatos elegendő helyet hagyni, hanem a tisztítóházak és a gáztartók szaporítására is. Az egyetlen bejáratot az ellátandó hely felőli oldalon volt célszerű nyitni, az üzemvezetőség irodáit pedig a közvetlen ellenőrzés érdekében a közelében elhelyezni.

41 A század végén épült gázgyárak-például Pesten a ferencvárosiak-telj es mértékben megfeleltek ezeknek a követelményeknek.

42 Ipari épületek esetében a 19. században az volt a természetes, hogy funkciójuk megfelelő ellátásán kívül más követelményt nem támasztottak velük szemben. Tervezőiknek nem volt feladata önálló építészeti érték létrehozása, s ha mégis sikerült, akkor az mondhatni terven felül, szinte mellékesen jött létre (még ha számunkra ma ez is a legfontosabb). A gázgyári épületek feladata sem volt több, mint a berendezések befogadása, időjárással szembeni védelme és a működéshez szükséges körülmények (természetes világítás stb.) biztosítása. Műszaki - nem pedig építészeti - alkotásként 41 HUGHES-RICHARDS 1885. 86-87. p. 42 HELL 1884.; BERNAUER 1886. Vö. GÖMÖRI-BALOGH-VADAS 2001. 42-46. p.