Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Vadas Ferenc: Gázgyárak Bécsben és Budapesten

VADAS FERENC GÁZGYÁRAK BÉCSBEN ÉS BUDAPESTEN A városi közmüvek közül a világítás volt az, aminek a 19. századra kialakult megoldásai alapvetően különböztek a korábbiaktól, teljes egészében az ipari forradalom vívmányai voltak.

1 Két gyökeresen eltérő módját fejlesztettek ki a mesterséges világításnak, háromnegyed évszázad különbséggel: a gáz-, majd a villanyvilágítást. Közös bennük, hogy mind a gáz, mind az elektromos energia számos más célra is alkalmas, de az őket előállító városi telepeket és hálózatokat annak idején elsősorban a közvilágítás számára hozták létre (nem véletlenül volt világítógáz az abban az időben légszesznék - később városi gáznak - nevezett légnemű anyag másik neve). Különböznek viszont abban, hogy az elektromos áram termelése most is az eredeti elv szerint - persze sokkal modernebb berendezésekkel - történik, a kőszén alapú gázgyártást viszont mindenütt fölváltotta a földgázfelhasználás, működő gázgyárak már nincsenek. Ebből következik, hogy a gázgyártás módja sokkal kevésbé ismert, mint az áramfejlesztésé, hiszen már jó ideje sehol sem használt technológiáról van szó. A gázvilágítás pályafutása a gőzgépéhez hasonlítható. Nagyjából egyszerre fejlesztették ki őket, és körülbelül ugyanannyi ideig maradtak használatban. A gázlámpa ma már ugyanúgy történelmi rekvizitum (és a nosztalgia tárgya), mint a gőzmozdony és a gőzhajó. A „gyúlékony levegő" problémája a 17. század óta foglalkoztatta a kémikusokat és a bányák biztonságán dolgozó szakembereket. Az első lépés az illékony anyag összegyűjtése és tárolása volt, mesterségesen előállítani először John Claytonnak sikerült 1688-ban." A gyakorlati feladat a szénbányákban keletkező robbanásveszélyes sújtólég eltávolítása volt, nem véletlen, hogy a 18. század első felében az angol bányavidékeken foglalkoztak leginkább a kőszénből akár természetes, akár mesterséges úton keletkező gázok kérdésével. James Lowternek 1730-ban sikerült csővezetéken a felszínre vezetni a gázt, melynek elégetése adta az ötletet a világításra való felhasználáshoz Carlisle Spcdding számára, aki felvetette, hogy a bányából csővezetéken a városba, majd ott az utcák burkolata alatt vezetett gázt lehetne használni világításra.

3 A 1 A Budapest Főváros Levéltárában 2005. november 16-án tartott előadás bővített és átdolgozott szövege. Ezúton is köszönöm Cornelia Schoerg és Békési Sándor (Bécs), Vargáné Nyári Katalin (Várpalota), Balogh András (Veszprém), Ármay Szabó Ádám, Csáki Tamás, Gulyásné Gömöri Anikó, Sipos András és Szentesi Edit (Budapest) szíves segítségét. 2 PARTINGTON 1962. 109-110. p. 3 BALÁZS 1996. 315. p. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV II. 2007.81-106. p.