Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Arturo Almandoz Marte (szerk.): Planning Latin America's Capital Cities, 1850-1950 Ismerteti: Baics GERGELY - LEE MINKYUNG

vése, hogy determinisztikus magyarázatok helyett egyszerre hangsúlyozza az európai modellek dominanciáját és a helyi politikai és szakmai elit.szerepét azok adaptációjában, jelentős előrelépés ahhoz képest, hogy a kötet eredetileg a bántóan Európa centrikus Párizs Nyugatra megy címet viselte volna. Meglepő azonban, hogy míg a latin-amerikai recepcióról a szerkesztő árnyalt és dinamikus képet fest, addig a francia városépítészet történetéről írt elemzése elnagyolt. Almandoz verziójában egyenes út vezet Georges-Eugène Haussmann-tól, Jean-Claude Nicolas Forestier, Léon Jaussely, Donat Alfred Agache és Le Corbusier érintésével a CIAM-ig. Kiváltképpen sematikus Haussmann Párizsának bemutatása. Mintha a „19. század fővárosa" a fogantatás pillanatától fogva egységes koncepció szerint épült volna fel; mintha a korszak Európájának legnagyobb formátumú városrendezése nem az egyes problémákra adott válaszok konfliktusokkal teli sorozata, hanem egyfajta metaterv kiteljesülése lett volna. E szemlélet annyiban persze igazolható, hogy a latin-amerikai fővárosok átépítését levezénylő helyi elit a modern Párizst egységes egésznek, mintegy állóképnek tekintette. A kötetnek azonban nem használ, hogy a diffúziós modell csak a latin-amerikai oldalon dinamikus, míg az európai oldalon inkább statikus. Némi ambivalencia érezhető abban is, ahogy Almandoz az Európa és Latin-Amerika közti egyenlőtlen kapcsolatot a hetvenes évek szociológiájában nagyhatású függőségi iskola (dependency school) kontextusában értelmezi. A félreértések elkerülése végett, a problémát nem az elmélet marxista gyökerében látjuk! Kérdéses azonban, hogy hasznos-e a politikai gazdaságtan fogalmait kiterjeszteni a városépítészetre. Latin-Amerika „függő" vagy „alárendelt" urbanizációja nem azonos ugyanis a régió 19. századi urbanizmusának más szempontból egyenlőtlen viszonyával. A függőség hangsúlyozása árnyalja ugyan a kapcsolatként felfogott diffúzió értelmét, mégis homályban hagyja a kötet szempontjából meghatározó kulturális hegemónia kérdését. Igaz, hogy pl. Buenos Aires a századforduló legdinamikusabb fővárosa, de a kapitalizmus világrendjébe főként a közlekedési infrastruktúrába befektetett angol tőke, illetve a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportja révén integrálódott. Ami viszont az urbanizmus létező modelljeit illeti, a helyi elit mégis inkább Párizs felé fordult. Latin-Amerika egyik - Párizsa jelentős részt angol tőkéből épült fel. Hasonló a képlet a másik világváros, Rio de Janeiro esetében is; Francisco Pereira Passos, a „trópusi Haussmann," polgármestersége (1902-06) alatt a brazil fővárost hatalmas közmunkákkal építették át párizsi minta szerint. Párizs és Buenos Aires, vagy Párizs és Rio viszonya az európai kultúrfölény és a latin-amerikai öngyarmatosítás ékes példái; a függőség mégis inkább kulturális, nem pedig gazdasági vagy politikai természetű. Szerencsésebb volna a függőségi iskola mára megkopott tézisei helyett, a kurrensebb és árnyaltabb koloniális és posztkoloniális irodalomra való hivatkozás. Ez tágabb keretet adna a kulturális hegemónia értelmezéséhez, és következetesebben határolná el az urbanizmus tárgykörét. Hiányosság, hogy a kronológiai és elméleti keretek kifejtésekor a szerkesztő nem tér ki a várostervezés és a városépítészet történetének historiográfiai kérdéseire. Felmerül a kérdés: vajon az épített tér történetén túl, beleértendő-e a társadalmi tér - pl. hatalmi struktúrák, társadalmi kirekesztés, városi térhasználat stb. - viszonyainak elemzése is? A bevezető egyértelműen társadalomtörténeti megközelítésű, mégsem tisztázott, hogy e felfogás hogyan érvényesíthető e sokrétű szakdiszciplínában. Az elméleti keretek szétfeszítésének irányába hat az is, hogy a kö* CASTELLS, MANUEL: Imperialismo y urbanizáción en America Latina. Barcelona, 1973. G. Gili; QUIJANO, ANÍBAL: Dependencia, urbanizáción y cambio social en Latinoamérica. Lima, 1977. Mosca Azul.