Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Jon Stobart - Alastair Owens (szerk.): Urban Fortunes: Property and Inheritance in the Town, 1700-1900 Ismerteti: BÁCSKAI VERA

Urban Fortunes: Property and Inheritance in the Town, 1700-1900 495 jellemzi, érthető módon, hiszen ezek beszerzése a városokban sokkal könnyebb volt. E termékek egy része valamivel később jelenik meg a vidéki háztartásokban. Megvizsgálva a városi és vidéki örökhagyók társadalmi állását, megállapítja, hogy a lakóhely jellege nagyobb hatást gyakorolt a fogyasztási szokásokra, mint a vagyoni helyzet. Az angol vagyonos osztályok ismert kutatója, W. D. Rubinstein London szerepe Nagy Britannia vagyoni szerkezetében 1809-1899: újabb tények című tanulmányában egy folyamatban levő vizsgálat első eredményeit mutatja be. Korábbi, monográfiában is publikált vizsgálatai során a legnagyobb, ötszázezer fontnál nagyobb vagyonnal rendelkező 1350 fős csoport földrajzi eloszlásából vonta le azt a következtetést, hogy e csoportban a londoniak játszottak domináns szerepet. A jelenleg folyó igen nagy forrásbázisra épülő vizsgálat ezúttal a százezer fontnál nagyobb vagyonúakra terjedt ki. E csoport földrajzi eloszlása azt mutatja, hogy e körben London szerepe nem volt olyan kiemelkedő, mint a leggazdagabbak esetében, úgy tűnik, e vagyonnagyság a 19. század folyamán általánosabbá vált az ország más városaiban is. A további tanulmányok főképpen a tulajdon átörökítésének problematikájával foglalkoznak. Alastair Owens Tulajdon, végrendelkezés és vagyon feletti rendelkezés egy iparvárosban 1800 és 1857 között című tanulmányában Stockport textilipari városban fennmaradt mintegy ötszáz végrendeletet elemez. Előjáróban részletesen ismerteti a végrendelkezésre és örökösödésre vonatkozó törvényeket és szabályokat, a végrendelet készítésének menetét. Megállapítja, hogy az elhalálozottaknak mintegy 5-10 százaléka készített csak végrendeletet, a nők csekélyebb arányban, mint a férfiak. A végrendelkezést tipikusan középosztálybeli mentalitásnak ítéli, amennyiben célja nemcsak az örökösök anyagi biztosítása, hanem egyúttal presztízsnövelő aktus is volt, amit bizonyít a nyilvánosságra hozatal teátrális, a családon túli közfigyelmet is felhívó aktusa. A továbbiakban a végrendelet végrehajtóinak összetételét vizsgálja, megállapítva, hogy ezek többnyire családtagokból, illetve helyi notabilitásokból kerültek ki, ami a hagyatékozás társadalmi beágyazottságát bizonyítja. Ez utóbbi kérdéskörrel foglalkozik A tulajdon örökítésének társadalmi és földrajzi kontextusa a 18. században című tanulmányában Jon Stobart. Megvizsgálva a Cheshire és Lancashire megyékben 1701 és 1760 között készített 2600 végrendeletben megnevezett 5100 végrendeleti végrehajtó összetételét, azt a következtetést vonja le, hogy míg a falvakban ezek túlnyomó többsége a rokonságból, kisebb részben a szomszédokból került ki, a városi lakosok esetében, akiknek társadalmi-gazdasági kapcsolathálója szerteágazóbb volt, a rokoni szálak kisebb szerepet játszottak, és esetenként távolabbi vidéken élő kapcsolataikat is mozgósították e célra. Hasonlóképpen tágabb volt az örökösök köre is a városokban. Nemcsak a szűkebb, nukleáris család tagjaira szűkült, a távolabbi rokonok is nagyobb számban szerepelnek közöttük, mint vidéken, és tekintélyes volt azok száma is, akiket semmilyen rokoni kapcsolat nem fűzött a végrendelkezőkhöz. A távoli rokonok és barátok, valamint a kegyes adományok aránya különösen a gyermektelen hagyatékozók körében volt jelentős. A kötetben két tanulmány foglalkozik a nők szerepével a tulajdon átörökítésében, és érinti ezt a témát Ann McCrum Örökség és család: a skót városi gyakorlat az 1820-as években című tanulmánya is. A vizsgálat tárgya 254, az 1820-as évek elején Glasgowban és Edinburghben készült végrendelet volt. A szerző mellőzi a statisztikai módszereket, helyette gazdag adatanyaggal támasztotta alá meggyőző megállapításait. A városi családok tulajdonának nagyobb részét az ingóságok tették ki, az ingatlanok szerepe jelentéktelen volt, ami megkönnyítette az örökség felosztását. A hagyatékozásnál a végrendelkezőket az a cél vezette, hogy a tulajdon kerüljön eladásra, a vételárat az örökösök saját céljaiknak megfelelően használhassák fel. Azaz jövedelmet kívánt biztosítani számukra, nem terhelve meg az örökséget érzelmi jelentéssel. A férfi örökségek