Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
RECENZIÓK - Simon Gunn - Robert J. Morris (szerk.): Identities in Space: Contested Terrains in the Western City since 1850 Ismerteti: LUGOSI ANDRÁS
gálatának egyik legjobb empirikus megvalósítása. Helsinki, Marseille és Nicosia. Az a változatosság, amit az első fejezetben tapasztalhatunk a későbbiekben egyáltalán nem lesz jellemző a kötetre. A második rész, amely az etnicitás problémakörét hivatott vizsgálni a térbeli fordulat szellemében több-kevesebb sikerrel már angolszász városokra redukálódik (St. Louis, Los Angeles és Leeds). Nem történik ez másként A versengő nyilvános terek: nem, szexualitás és osztály című harmadik részben, ahol mind három tanulmány angol városokat vizsgál. Az egyiknek a késő-viktoriánus kori Liverpool bulvárjai képezik a szorosabban vett tárgyát, a másik a huszadik századi londoni melegek mentális térképeinek vizsgálatából kiindulva próbálja meg nyomon követni a homoszexuális London megkonstruálódásának folyamatát. A fejezet nyitótanulmánya pedig az angol városok tengerész-negyedeiről szóló elbeszélések elemzése révén próbálja meg nyomon követni a határok és az identitás problémáját a városi térben. Az utolsó fejezetet a szervezők és a szerkesztők a szabadidő tereinek szentelték. Kate Hill tanulmánya a munkásosztálynak a viktoriánus múzeumokban és a művészeti galériákban való reprezentációjával foglalkozik, míg Jan Hein Furnée Hága példáján azt vizsgálja, hogyan alakította át a szabad idő kultúrája a városi teret a 19. század második felében. Végűi John K. Walton, angol társadalomtörténész Spanyolországba kalauzol el minket, a Bilbaótól 80 mérföldre és a francia határtól néhány kilométerre található baszk városba, San Sebastianba, amely 1840-1960 között Spanyolország legnagyobb és legdivatosabb üdülővárosa, tengerparti találkozó- és szórakozóhelye volt. San Sebastian sétálónegyede, Alameda példáján azt a kérdést boncolgatja, hogy hogyan működnek a városi terek és a nekik tulajdonított különböző kulturális jelentések, amikor olyan térformákról van szó, amelyeket kikapcsolódásra használnak, és ahol találkoznak azok a társadalmi csoportok, akik nemcsak egymással konfliktusban álló rétegekből származnak, de legalább ennyire eltérő kulturális preferenciákat követnek. Miközben mindegyikük a maga módján a maga élvezetét és örömforrásait keresi, megosztják egymás között a szabadidő eltöltésének keretéül szolgáló tereket, ahol ugyanakkor rejtve vagy nyíltan lehetőségük nyílik a versengésre is. Az egyes tanulmányok színvonala természetesen nagyon eltérő abból a szempontból, hogy mennyire sikerült szervesen beépíteni a vizsgálatba és az elbeszélésbe a térbeli fordulat újabban felmerült szempontjait. Igyekeztem nem minősíteni az egyes írásokat ebből a perspektívából a kötet olvasóira bízva ennek az értékelésnek az elvégzését. De annyit le kell szögezni, hogy természetesen itt is találhatunk olyan cikkeket, amelyeket térbeli fordulat nélkül is nagyjából ugyanúgy írtak volna meg szerzőik. Továbbá nagyon egyensúlytalanná teszi a kötetet az, hogy a 12 szövegből 5 angol és 2 amerikai városokkal foglalkozik, és mindössze 5 egyéb európai város esete kerül terítékre. Helsinkinek, Nicosiának és San Sebastiannak köszönhetően kuriózumokban nincs hiány, de Németország, Olaszország, Kelet-Európa és a Balkán-félsziget városainak teljes hiánya (Ciprust kivéve) nagy mértékben rontja a végeredményt. A kötet tanulmányainak alapos tanulmányozása azonban ezzel együtt is ajánlott minden angolul olvasó magyar várostörténésznek. Gunn bevezető tanulmánya rövid terjedelemben és nagyon magas színvonalon nyújt bevezetést a térbeli fordulat historiográfiájába, ami pedig az egyes empirikus tanulmányokat illeti, azok erényei és hibái egyaránt sok tanulsággal szolgálhatnak azoknak a hazai kutatóknak a számára, akik kedvet éreznek magukban arra, hogy a térbeli fordulat belátásait a magyar forrásanyagra alkalmazzák. Lugosi András