Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Izsák Éva: A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői - Budapest és környéke Ismerteti : BUSKÓ TIBOR LÁSZLÓ

szakembereinek részvétele az új városok tervezésében - a szocialista rendszer és ideológia szerveződésére és működési mechanizmusaira tapint rá: így a szakembergárda problémájában az emberi életpályákban megtestesülő társadalmi folytonosság, szakítás vagy törés problémájára. De mivel ezek az epizódok kívül esnek a fejlesztéspolitikán, nem tudnak szervesen kapcsolódni a narratíva fő vonalához. Ha a vizsgálat központi kérdését emeljük ki, miszerint milyen politikai és gazdaságpolitikai megfontolások hozták létre e várostípust, és mi valósult meg e hatalmi szándékokból, akkor a válaszadás megvilágító ereje gyenge, méghozzá a kontextus inadekvát mivolta folytán, mely a vizsgálati tárgy, a kérdésfeltevés és a kontextus olvasó számára kibogozhatatlan viszonyából következik. Mert ha a szocialista város első és utolsó fejezetben körüljárt definícióiból indulunk ki, akkor a fejlesztéspolitika beruházásai önmagukban nem bírnak elég magyarázó erővel egy térbeli konstrukció létét és mibenlétét illetően. A hatalmi diskurzusban közvetített ideológia definíciója szerint a szocialista város a szocialista társadalmat alkotó munkásosztály életének térbeli kerete, amelyet - mind a munkásosztályt, mind rajta keresztül a szocialista várost az ipar (nehézipar) hoz létre, és ahol a szocialista életforma az ideologikus társadalomképnek megfelelően szervezett térben valósul meg. Kérdés csak az, hogy mi újat tudnak mondani a nehézipari beruházások döntési háttere és anyagi mutatói a szocialista városnak mint a szocialista hatalom által értelmezett modernség és városiasság szimbólumának mentális tartalmat hordozó fogalmáról és fizikai létezéséről. Nagy Agnes IZSÁK ÉVA A városfejlődés termeszed és társadalmi tényezői - Budapest és környéke Budapest, 2003. Napvilág, 178 p. Legtöbb művelője szerint a földrajz nem természettudomány és nem társadalomtudomány. A minket körülvevő földrajzi környezet sajátosságainak kialakításában ugyanis egyszerre és egymással szoros kölcsönhatásban vesznek részt a természeti és társadalmi környezet törvényszerűségei. Ennek ellenére a modern földrajztudomány gyakorlatát a kezdetektől végigkísérte egyfajta dualisztikus megosztottság: egyes művelői a természetföldrajzra, mások pedig inkább a társadalomföldrajzra korlátozták vizsgálataikat. Izsák Éva könyvét emiatt igazi hiánypótló munkának tekinthetjük. Az újabb szakirodalomban ugyanis mind ez idáig senki sem vállalkozott arra, hogy fővárosunk földrajzi környezetét a maga komplexitásában tegye vizsgálat tárgyává, ráadásul egy dinamikus (időbeli) modell keretein belül. A szerző történeti dimenzió iránti fokozott érzékenységéről már a problémafelvető fejezet (A város és városkörnyék: az urbanizáció fogalma) is sok mindent elárul. Az urbanizáció fogalmára építő kutatási módszertan ugyanis egyértelműen az időbeliség kontextusába helyezi a város és környékének problémáját. Izsák Éva egyértelműen el is marasztalja az első városszerkezeti modelleket kidolgozó chicagói iskolát az „eltérő történelmi fejlődés hatásának figyelembe nem vétele" miatt (32. p.) és két olyan kutatóhoz csatlakozik, akik inkább egy