Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Békési Sándor: Városi mobilitás hálózatban. Gondolatok és adatok a bécsi tömegközlekedés kialakulásáról

4. ábra. A bécsi lóvasút (tramway) és gőzvasút hálózata 1903-ban (KROBOT-SLEZAK-STERNHART 1972. nyomán) Azonban úgy tűnik, hogy a városi közlekedés mobilitását sem a sugár-, sem az érintőirányú vonalak nem szolgálják ki teljes mértékben. Annál kevésbé, minél inkább haladunk kifelé a városból, és minél jobban csökken a hálózat rácsszerkezetének sűrű­sége, így Bécsben is - legalábbis a 20. század közepén - jelentős átlóirányú közleke­dést, illetve az iránti igényt állapítottak meg. Eszerint számos munkahelyekre vezető vagy szállítási útvonalnak nem volt közvetlen összeköttetése a város belő részével, és nem is a külvárosi körutakon mozgott. 16 Bécs közlekedésének azonban néhány hiányossága is volt az első világháború előtt. A kortársak megítélése és a visszatekintő elemzések alapján ezek mindenekelőtt a lóvasút viszonylag késői villamosításában, egyáltalán a lóvasút, majd a villamos do­minanciájában, egy hatékonyan működő gyorsközlekedési rendszer kései kiépítésé­ben és a buszhálózat csekély kapacitásában mutatkoztak meg. Amiben a birodalmi fő­és székváros a századfordulótól kezdve legalábbis lépést tartott olyan világvárosokkal, 16 BRUNNER 1955. 172. p. Lásd még: NAIITSCHLÄGER 1952. 8. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom