Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Czoch Gábor - Kocsis Aranka - Tóth Árpád (szerk.): Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel Ismerteti: FARKAS ANDREA

Négy nagy fejezet alkotja a könyv magvát, amelyek közül az utolsó három a kronológia rendje szerint követi egymást: Historiográfiai áttekintés, Városigazgatás és társadalom a közép- és kora újkorban, Reformkor és nemzeti ébredés, Politika és etnicitás a 20. században. Az első fejezet a módszertani kérdésekre helyezi a hangsúlyt. Elsőként Bácskai Vera ad naprakész kitekintést a modern európai várostörténet-írás irányzatairól, majd ezt követően szűkül a kör: Viliam Cicaj a szlovákiai várostörténet-írás újkori városokkal kapcsolatos legfontosabb kérdéseit tárja fel, Gyáni Gábor pedig a posztmodern kihívását alapul véve az európai és amerikai trendhez igazodó magyarországi várostörténet-írás új útjait, illetve ezek eredményeit elemzi. A fejezet második részében már előtérbe kerül Pozsony három szlovák kutató munkája révén. Elena Mannová nagyon érdekes témához nyúl, amikor azt villantja fel, hogy a 19-20. században a város történetéről szóló kiadványok miként reprezentálják a politikai-nemzetiségi törésvonalakhoz igazodva Pozsony múltját. Magdaléna Paríková jórészt feltáratlan területre hívja fel a figyelmet: ő a soknemzetiségű település etnológiai kutatásait vonta vizsgálat alá, különös hangsúlyt helyezve arra a - jellemzően három nyelven is megnevezhető: prespuráci, pressburger, pozsonyi - rétegre, amely nemzedékek óta lakja, és így magáénak érzi a várost. Végezetül Michal Bada azt vázolja fel, hogy a kora újkor milyen szerepet kapott az 1918 utáni történetírásban. A következő, immár szorosan Pozsony múltjára fókuszáló részben más és más témákra nyitott kutatók munkáinak eredményeit olvashatjuk. A fejezet tehát olyan, mint a város múltja: színes, szerteágazó, sokrétű. Juraj Sedivy hosszabb időszak általánosabb kérdéseire kísérel meg választ adni: a katolikus egyháznak a középkori Pozsony életében betöltött szerepére. Munkájának nagy erénye, hogy a kora középkor forrásokban igen szegény időszakát tekintve nem vonakodott a régészet eredményeit is bevonni kutatásaiba. Tózsa Rigó Attila szűkebb időmetszetben ugyan, de egy jóval konkrétabb témát vizsgál. Döntően egy speciális forráscsoport, a végrendeletek segítségével az 1529 és 1557 között a városi elit családszerkezetét tárja fel. Frederik Fedcrmayer még kisebb léptékben folytatja vizsgálatait: ő Leopold Peck, a Magyar Királyság kincstárnoka címet is viselő kamarai tanácsos és főpénztárnok pályáját és családi hátterét ismerteti meg az olvasóval. Tomas Tandlich a II. Lajos király uralkodása idején Pozsonyban élő zsidóságnak szentelt kiemelt figyelmet, igazolva, hogy az ekkor még szerves részét képezte a város lakosságának. H. Németh István ismét tágabb kitekintés nyújt olvasóinak: bőséges forrásanyag alapján a Habsburg-uralkodóház abszolutizmusának a várospolitikára gyakorolt hatásait vizsgálja a 17. század utolsó harmadában. Jana Skladaná ezt követő tanulmányában a 17-18. századi Pozsony szlovák nyelvemlékei között tallóz, kísérletet téve arra, hogy ennek segítségével felmérje e nyelv használatának jelentőségét adott időszakban, írásához pedig két 17. századi szlovák nyelvemlék (illetve ezek magyar fordítása) révén csatol példatárat. Végül Fukári Valéria a 18. század második felében működött evangélikus lelkész, Mossótzy Institoris Mihály levelezésének segítségével mutatja be írása főhősét, illetve nyújt plasztikus korrajzot a kora újkor végi Pozsonyról. Öt magyar szerzőnek a 19. század első felével foglalkozó írását tartalmazza a következő, valamivel rövidebb fejezet, ami alól csak az első írás jelent kivételt, mert ennek szerzője egészen a 18. század végégig visszatekint. Tóth Árpád némi - az első fejezethez is kötődő - módszertani kitekintést követően szerteágazó szempontrendszer szerint vázolja fel a pozsonyi városlakók társadalmi stratégiáját, pl. olyan fontos témákat állítva a középpontba, mint az iskoláztatás. Czoch Gábor - aki a kötetet Tóth Árpáddal, valamint az itt önálló írással nem jelentkező Kocsis Arankával együtt szerkesztőként is jegyzi - a refonnkori politika egyik fontos epizódjának, az ún. „városi kérdés"-nek, azaz a szabad királyi városok helyzetének egy konkrét - Pozsonyt erősen érintő -