Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

MŰHELY - Berci Bence Lukács: Ember és környezet Stockholmban. Interaktív Södermalm, Gamla stan és Kungsholmen

BÉREI BENCE LUKÁCS EMBER ÉS KÖRNYEZET STOCKHOLMBAN Interaktív Södermalm, Gamla stan és Kungsholmen Stockholm több szigetből áll, amelyek külön városrészeknek, vagy városrészek csoportjainak foghatók fel. Ilyen például az eredeti városmag, a Stadsholmen, a mai Gamla stan. Ez a tulajdonképpeni óváros szabálytalan utcahálózatával és a 19. századi fejlesztések pusztításaitól megmenekült épületeivel ma is visszaidéz egyfajta középkori hangulatot. Norrmalm, amely a város átépítése során kereskedelmi centrum lett, mai állapotában - a többi városrésszel együtt - már jóval későbbi képződmény. A svéd főváros más fontos részei a parkosított Skeppsholmen, a Vasastaden, ahol a Városi Könyvtár található és Östermalm, ahol a városi elit építkezett, és amely ma is Stockholm legreprezentatívabb része. Södcmialm és Kungsholmen valamikor (ipari) külváros volt. Az egykor nagyon elmaradott Södermalmon a két világháború között rengeteg lakás épült a funkcionalizmus jegyében. Ma Kungsholmen ad otthont többek között a stockholmi városházának, amely a svédek egyik nemzeti szimbólumává is lett. Az 1800-as évek elején Stockholm volt az egyik legegészségtelenebb város Európában, dc az iparosodás terén mutatkozó lemaradást a század második felében már jelentős eredménnyel igyekeztek behozni. A svéd kultúrában amúgy elég erős francia hatást fokozta az Haussmann-féle várostervezési minta elterjedése az 1850-60-as években. Az 1870-cs évektől kezdődtek azok a nagyarányú infrastrukturális fejlesztések, amelyek elengedhetetlenek voltak az erősödő bevándorlás és az - igen nagyarányú házasságon kívüli - születések következtében is növekedő lakosságszám miatt. A fejlesztések főleg Albert Lindhagen (1823-1887) nevéhez fűződnek, aki 1866-ban egy kisebb változtatásokkal cl is fogadott utcaszabályozási tervet nyújtott be. Lindhagen célja az volt, hogy a város földrajzilag is széttagolt részeit összekössék, és ezzel megszűnjenek az egyes városrészek élesen elszigetelt társadalmaiban régebben kialakult különbségek. A stockholmi városfejlesztés fénykora nagyjából az 1870 és 1930 közötti időszakra tehető, amikor a főváros régi, elavult feudális kisvárosi arculatát elveszítve más európai nagyvárosokhoz hasonló szerkezetet vett fel. Természetesen Stockholm ma is alakul, és a századforduló óta több külvárossal bővült. A túl gyors technikai növekedés városra gyakorolt hatása és talán a városi elidegenedés jelensége ellen is harcoló városvédelmi és várostörténeti munkálatok eredményeképp valósult meg több, a városrészeket kulturális örökségként bemutató interaktív projekt, amelyek nemcsak levéltárosok és szakemberek, hanem mindenki számára érdekes történeti forrásokat dolgoznak fel és tesznek közkinccsé a városról és lakóiról. Az első ilyen projektet Gunilla Johansson, a Stockholmi Városi Levéltár munkatársa URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV II. 2007.426-430. p.