Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Békési Sándor: Városi mobilitás hálózatban. Gondolatok és adatok a bécsi tömegközlekedés kialakulásáról
BÉKÉSI SÁNDOR VÁROSI MOBILITÁS HÁLÓZATBAN Gondolatok és adatok a bécsi tömegközlekedés kialakulásáról Az iparosodást, urbanizációt és a mobilizációt elválaszthatatlan, funkcionális hármas egységnek lehet tekinteni. E folyamatok egyik közvetítő eszköze a 19. század óta mind materiális, mind immaterial is értelemben - a hálózat volt. A klasszikus modern idők egyik legfeltűnőbb és legjelentősebb eseménye, az átfogó technikai hálózatok megjelenése, ugyanúgy érintette a vízellátásnak és a szennyvízelvezetésnek a város teljes területét lefedő kiépítését, mint a közvilágítás, energiaellátás és távközlés létrehozását, vagy nem utolsó sorban, a helyi tömegközlekedés fejlesztését. Ettől az időtől fogva a technika - és ezzel a közlekedés is - azokhoz a tényezőkhöz tartozik, amelyekkel egy város „felemelkedése", illetve „haladása", és ezzel az ipari fejlődés dinamikájában való részvétele különösképpen demonstrálható. 1 Ilyen hálózati struktúrák létrejöttét önmagában nem a modern nagyváros találmányaként tartjuk számon. A modern hálózatok azonban nemcsak mennyiségi és minőségi tekintetben különböznek korábbi elődeiktől, hanem abban is, hogy egyre növekvő mértékben váltak a tervezés és a médiák tárgyává. A hálózatokkal átszőtt város egyrészt a fizikai, mondhatjuk „elsődleges" valóságban alakult ki, ugyanakkor azonban egyre inkább része lett egy szimbolikus, „másodlagos" valóságnak is. A hálózat: tárgyi rendszer és metafora A „hálózat" a modern társadalomra és annak tudományaira jellemző irányadó kulturális metaforává vált. 2 Ma hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a várost is hálózatokkal átszőtt és közlekedési útvonalak révén feltárt területként érzékeljük. A fogalomnak az ellátásra és az összekapcsolásra vonatkozó metaforikus használata a 19. század második felében kezdődött. A városi közlekedésnek ilyen fajta ábrázolás- és érzékelésmódja hamarosan a népszerű médiákba is bevonult. (1. ábra) Az ilyen típusú, közlekedést ábrázoló térképek és hálózati kartogramok messzemenőkig elvonatkoztatnak a város „valódi" topográfiájától, és a mozgást, illetve annak lineáris struktúráit helyezik a megfigyelés középpontjába. Időközben lakosok és utazók számára egyaránt hozzátarí Lásd: SCHOTT 1999.; WILDING 1999. 251. p. 2 BÖHME 2003. 597. p. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV IL 2007.39-62. P .
