Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Brian Ladd: Berlin falai
kifejezés volt. 17 A berlini falbetegség (Die Berliner Mauerkrankheit) depresszióban és más lelki zavarokban szenvedő páciensek esettanulmányait közli; e pszichológiai megbetegedések gyakran fizikai tünetek formájában jelennek meg, és a szerző szerint az 196l-es határlezárás számlájára írhatók. A kettéválasztott családokról és az ideológiai konformizmus kialakítását célzó nyomásról szóló esettanulmányok világosan tükrözik a stresszt, amely egy olyan rendőrállam lakosaira nehezedett, ahol a Fal lett a hatalom meghatározó szimbóluma. Müller-Hegemann azonban közvetlenebb megfelelést látott a Fal és a falkór között. Arra az eredményre jutott, hogy betegei közvetlenül a Fal megjelenése okozta sokkra reagáltak - vagyis arra, hogy mobilitásukat hirtelen szigorú határokkal korlátozták, és egyik pillanatról a másikra lehetetlenné vált, hogy elhagyják az országot, gyakran még az is, hogy gyerekeiket, szüleiket, házastársaikat vagy szeretőjüket meglátogassák. Anélkül, hogy elvitatnánk tüneteik súlyosságát, világos: a falkór annak a sokak által osztott érzésnek a szélsőséges megnyilvánulása, hogy a Fal normális és elfogadott lehetőségeket sértett meg. Müller-Hegemann a Fal okozta fájdalmat még közvetlenebbül kapcsolja az elvárások megsértéséhez, amikor a hatvanas évek NSZK-ját, a békesség és a növekvő jólét korszakát a háborús idők tömeges szenvedésével állítja szembe. Valóban, sok páciense szenvedett cl hasonló megpróbáltatásokat, anélkül, hogy cz pszichológiai következményekhez vezetett volna - pontosan azért, mert elvárásaik és reményeik akkor a helyzetnek megfelelően szerényebbek voltak. 18 A falkór tehát patologikus szélsőségekben jeleníti meg a máshova tartozás érzését, amelyet a Fal ébresztett sokakban. Cipzár A berlini betonfal számos diskurzusban szerepelt jelölőként: így a pszichopatológia, a családi gyász, a politikai ideológia, a városi identitás és a modern művészet diskurzusaiban is. És újra meg újra felmerült a német nemzeti identitásról a kettéosztottság évtizedeiben folytatott szenvedélyes vitákban, amelyek ma is folynak még. Mivel mindkét német rezsim saját városaként és fővárosaként akarta elismertetni Berlint, elkerülhetetlen volt, hogy a Fal, a város meghatározó struktúrája és szimbóluma, maga is e viták tárgya legyen. A kettéosztott országban mindig Berlin (különösen Nyugat-Berlin) volt a frontvonal. A kettéosztott város lakói pedig a megosztás szembeszökő áldozatai voltak. Ezeknek az áldozatoknak a szenvedése minden németet megváltott. Az 1948^19-es légihíd óta a berlinieknek valamennyi honfitársuknál jobban sikerült megnyerniük korábbi nyugati ellenségeik szívét. A légihíd idején Nyugat-Berlin polgármestere, Emst Reuter híressé vált beszédében azt követelte: „Világ népei, tekintsetek erre a városra!" A világ, legalábbis annak nyugati fele, oda is tekintett, és szabadságszerető hősöket pillantottak meg ott, ahol pár évvel korábban csak Hitler talpnyalóit 17 MÜLLER-HEGEMANN 1973. 6. p. 18 MÜLLER-HEGEMANN 1973. 127-128. p.
