Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Brian Ladd: Berlin falai

német lakosainak a különleges korlátozások, a betolakodás és más kellemetlenségek számos formájával kellett együtt élniük. A más környéken élő barátaik például nem nézhettek be hozzájuk csak úgy: előbb a rendőrségtől kellett engedélyt kérniük. Keleti szomszédaikkal ellentétben a nyugat-berliniek szabadon adhattak hangot a Fallal szembeni megvetésüknek, és nyugodtan bámulhatták is azt. Lelki nyugalmuk érdekében a legtöbben mégis egyszerűen beletörődtek létezésébe, vagy igyekeztek megfeledkezni róla. Gondolkodásukban a város olyan szigetként jelent meg, amelyet összekötő utak és légifolyosók kapcsolnak egy nyugati szárazföldhöz. A sűrűn használt „sziget" metafora találó, mivel a Fal csendes pihenőövezeteket hozott létre az újonnan kialakított városszélen; idővel úgy tekintettek rá, mint a világ peremérc - vagy ekként néztek keresztül rajta. A keleti oldallal összehasonlítva a Fal nyugati oldala látványosan rendezetlen volt. A határmenti utcák, hidak és egyéb szerkezetek elhanyagoltsága mindenkinek szemet szúrt, aki Nyugat-Berlin vagy a Szövetségi Köztársaság más területeiről érkezett. A Fal közelsége elértéktelenítette a régi negyedeket, különösen Kreuzberg kerületét, és e városrészek munkáslakosságát fokozatosan kiszorította a török vendégmunkások és a növekvő nyugati alternatív társadalom - a peremre szorultak, művészek, zenészek, punkok, anarchisták és házfoglalók - a maga útját követő különös keveréke. Nyugat-Berlin és különösen Kreuzberg keleti részének marginális helyzete jelentős mértékben hozzájárult a kreuzbergi szcéna kialakulásához. (A fal eltűnésével Kreuzbcrg újra központi fekvésű területté vált, és az ingatlanspekuláció rövidesen pusztulásra ítélte a szcénát.) A tiltott határon történő átkelés aktusa természetesen a határmenti lét sajátos auráját öltötte magára. Sokan élték át legalább egyszer a legális átkelés megpróbáltatását, a nyolcvanas években még keletnémetek is. A határ 196l-es lezárását követően az NDK hatóságai hétre csökkentették a városon belüli átkelőhelyek számát, s ezek nagy részét a nyugat-berliniek, a többi nyugatnémet és a külföldiek számára tartották fenn. A leghíresebb a külföldiek számára fenntartott Checkpoint Charlie volt - ahogy az amerikaiak (és mások) nevezték a szovjet szektor hivatalos átkelőjét.

9 Mivel a Kelet-Berlinbe történő átkelés nagyobb utazást jelentett az utca másik oldalára való átkelésnél, a Checkpoint Charlie-t hamarosan rejtéllyel és cselszövéssel kapcsolták össze, és ezt a hírét kémregények tucatjai erősítették meg. Ez történt a Nyugat-Berlin és Postdam között feszülő Glienecke-híddal is, ahol Nyugat és Kelet kémeiket cserélték ki. A nyugatiak metrón és magasvasúton is eljuthattak a Friedrichstrasse állomáshoz, ahol hivatalosan átléphették a határt. A Friedrichstrasse volt azon szerencsés kelet-berliniek kiindulási pontja, akik engedélyt kaptak a nyugati utazásra, a nyugatiak pedig itt fejezték be családi látogatásaikat. A távozó utazóknak az állomás új szárnyán 9 Az elnevezés az amerikai katonai zsargonban egyszerűen „C ellenőrzési pontot" jelentett. Jcvgcnyij Jevtusenko orosz író egyik versében megjelenő állítás - mely szerint „egy fekete katonáról kapta a nevét" - csupán a falon átívelő kulturális szakadékot példázza.