Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban

cia építész megjegyezte: „Ahhoz, hogy a modell jól működjön, egy intelligens politikusra volt szükség, aki jó kérdéseket tett fel, és megkapta hozzá ezt a pénzügyi és politikai technikát." Emellett abban, hogy a Ferencvárosban miért volt könnyebb elkezdeni a rehabilitációt, ugyancsak szerepet játszhatott a beépítés különbözősége. „A Ferencvárosban elég könnyű volt eldönteni, mi maradjon, és mit kell elbontani. (...) A Józsefvárosban nem volt ilyen egyértelmű a helyzet, de itt a kezdet kezdetén se volt olyan minőség, a Baross utca környéke középosztályi, a terület többi részén munkások, kispolgárok laktak."

60 „A IX. és VIII. kerület Nagykörúton kívüli része már akkor is más volt. A Ferencvárosban sokkal több földszintes ház volt, mint a Józsefvárosban. A beépítés, laksűrűség is ilyen volt. Más a társadalmi mozgás, a költség-arány, amit elindítok. Ilyen szempontból könnyebb volt a IX. kerületben elindítani a rehabilitációt. AIX. kerületben kevesebb embert érintett ez. Ott eleve sok volt az üres lakás, kevesebb lakást kellett pótolni."

61 Összegezve az elmondottakat megállapítható, hogy a jelenlegi helyzetet tekintve a két terület közül Ferencváros volt szerencsésebb. Abban is, hogy „megúszta" az 1960-as évek belvárosi lakótelep-építési kísérletét és abban is, hogy gyorsan bekapcsolódott az 1980-as évek rehabilitációjába, bár mindez csak lehetőséget teremtett a rendszerváltás utáni évekre, hogy létrejöjjön az, amit ma a „sikeres ferencvárosi rehabilitációként" tartanak számon, noha természetesen a sikertörténetnek is megvannak a maga árnyoldalai. Epilógus: A rehabilitáció sorsa a rendszerváltás óta A rendszerváltást követően az állami finanszírozás elapadásával megtorpant az 1980-as években megindult rehabilitációs munka, az új gazdasági-társadalmi-igazgatási rendszerben folytathatatlannak tűnt a döntően közpénzekre alapuló, nem-megtérülő rehabilitáció. A rendszerváltás nyomán az addig le nem zárt felújítási programok céljukat, finanszírozási és kivitelezési módjukat tekintve elavulttá váltak. 1990-ig 11 tömböt újítottak fel (3500 lakásból 2610 felújított lakás lett.), és 33 maradt félkész, vagy tervezett állapotban. Az államilag irányított városfelújítás még a kísérleti stádiumban leállt. Az 1990 utáni politikai-gazdasági rendszerváltás hatására megszűnt az állami bérlakásépítés, a felújítási törekvések csendben elhaltak. A közhatalom decentralizálása révén a kerületek kezébe kerültek a legfontosabb döntési jogosítványok, a hatáskörök és pénzügyi helyzet újraszabályozása tágabb játékteret tesz lehetővé. Az államilag vezérelt és irányított modell helyébe az üzleti-piaci alapú felújítás lépett. Kialakult a piaci mechanizmusokra épülő lakás- és ingatlanpiac. A bérlakás-privatizáció, melynek 60 Csorba Zoltán-interjú. 61 Pataky Szabolcs-interjú.