Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban

meg. A lakótelep 11-16 emeletes házaiban 2773 lakás található, így ez Budapest legnagyobb laksürüségü lakótelepe. Az új Józsefvárosi lakótelepre a régi lakók elenyésző részét helyezték cl. Az 1960-as rekonstrukciós program - szemben eredeti céljával felgyorsította a terület leértékelődését, mivel illegálissá tették a lakosság saját kezdeményezésű korszerűsítési tevékenységét, és fékezték a legális lakáskiutalásokat. Az 1986-os rehabilitációs koncepció nyomán Józsefvárosban is megindult a rehabilitációs tervezés, azonban a kerület és az IKV vezetőségének merev elzárkózása miatt ezek az elképzelések papíron maradtak, és a Józsefváros nem tudott tényleges rehabilitációs munkát beindítani. Az 1986-os koncepcióhoz kapcsolódva a Józsefvárosban a belső-Józscfvárosi területeket jelölték ki a rehabilitáció színhelyéül, a középső-Józsefváros rehabilitációját a VIII. ötéves tervre időzítették, erre azonban a politikai események miatt már nem kerülhetett sor. A középső-Józsefvárosi lakótelep és környékének leértékelődése a rendszerváltást követően tovább folyt, leggyorsabban a belső tömbökben (Szigony utca - Kisfaludy utca, Nap utca - Práter utca között) ahol 1975-től a lakások spontán elkezdtek kiürülni, az üres telkeken raktárak, parkolók létesültek. A területet széles körben a város legrosszabb közbiztonságú területének tekintik, a cigány lakosság magas aránya miatt sokan „gettó"-ként emlegetik A középső-ferencvárosi városrehabilitációs program Ferencváros 1792-ben vált el Józsefvárostól. A 19. században, a kerületben túlnyomórészt földszintes házak épültek. Bár a belváros közelsége elősegítette a kerület polgárosodását, mégis nagyvárosias beépülés többnyire csak a főútvonalak mentén alakult ki, a mellékutcában rengeteg, falusias, földszintes ház állt és áll. A középső-Ferencváros beépülése a 18. század végén kezdődött el, főutcája a Tompa utca volt. Az 187l-es szabályozási terv alapján épült be a Viola és a Thaly Kálmán utcától délkeletre eső terület. A 20. század első éveiben az építési kedv hanyatlott, az ipari-kisipari funkciók, a perifériális helyzet és a már akkor is szegény lakosság miatt viszonylag kevés új, többszintes, körülépített udvaros bérkaszárnya keletkezett. Sok helyen fennmaradtak a 19. század korábbi évtizedeiből származó alacsony és lazább beépítésű, földszintes, szoba-konyhás, komfort nélküli sokszor kisléptékű iparral vegyes lakóépületek. A második világháború után Ferencváros határozott extenzív fejlődésen ment keresztül. A kerület szélén lévő nyomortelepeket lebontották, a Mária Valéria telep helyén felépült a József Attila lakótelep, eközben a lakóházak karbantartására és felújítására nem fordítottak gondot. A lakásállomány romlása, valamint a különösen középső-Ferencvárosban eredetileg is rossz lakásstruktúra - rengeteg szoba-konyhás, komfort nélküli lakás - következtében igen kedvezőtlen demográfia hatások jelentkeztek, slumosodás indult meg. A középső- Ferencváros szanálását, akárcsak a szomszédos középső-Józsefvárosét, már a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elhatározta. A Ferencváros szanálásának és